A sztrájkot azért említették idézőjelben, mert, mint hangsúlyozták, esetükben a munkabeszüntetés nem szó szerint értendő, csupán arra utaló akciókat jelenthet.
Az államtitkárság állítólag értetlenül áll az „ultimátum” előtt, mondván, ők már meg is kezdték a tárgyalásokat. Ráadásul apró lépéseket már tettek is a háziorvosok javadalmazásának rendezésére, illetve az alapellátás forrásainak bővítésére. Fogalmazhatnának úgy: ők is tettek a kérdés rendezésének szándékára utaló jeleket.
A beteg meg csak ül a váróteremben, olykor órákat várakozva, s közben eltöprenghet azon: ez már a sztrájkra utaló jel, vagy még az alulfinanszírozottságé. Szándékos a lassítás, vagy csak nem futja több asszisztensre, korszerűbb felszerelésre? Elgondolkozhat azon is: ha több pénzt kap az orvos, aki csára-búra beutalót ír, vajon jobb orvos lesz-e attól? Tegyük hozzá: vannak jó orvosok, akik nyilvánvalóan többet érdemelnek a méltó megbecsülés szándékánál. Jó volna, ha a megoldásban jele volna a különbségnek.