Bravúrok, poénok és szenvedély a színpadon

A sírós Ermengarde: Jenei Judit
A sírós Ermengarde: Jenei Judit
Nyíregyháza – Sírtunk, nevettünk, tanultunk – remek év áll a színház mögött.

Bár a színházi esztendő szeptembertől júniusig tart, az év végi összegzés nehezen képzelhető el a legemlékezetesebb színpadi pillanatok felidézése nélkül.

A Móricz Zsigmond Színház társulata kiváló előadásokkal és nagyszerű alakításokkal ajándékozta meg a nézőket, akik számos felejthetetlen élménnyel gazdagodtak a hamarosan mögöttünk hagyott esztendőben.

Az évkezdő Függöny fel! elölről és hátulról is tele volt poénnal, majd kihajózott a Castel Felice, az óceánjáró pedig nem csak utasokat, de álmokat is vitt az Újvilág felé. A Főfőnök főszereplőjében sokan ráismerhettek a saját főnökükre, a Hello, Dolly! pedig egy, a színházban és azon kívül is sokszor felmerülő kérdést vetett fel a pénzről és a szerelemről.

Bravúr volt a javából a Sherlock Holmes – A sátán kutyája, amelyben öt szereplő negyven szerepet alakított, mellbe vágta a nézőket A név: Carmen, ahol a címszereplő pusztító szenvedélye felper­zselte a színpadot. Az Illatszertárban a vevők a szépítőszereket, míg a dolgozók a boldogságot keresték, akárcsak Leenane szépe, akit ennek megtalálásában az anyján kívül még egy ember gátol: saját maga.

Remek év volt ez a gyerekeknek is, akiket teljesen elvarázsolt Mirr-Murr, a kisfiú mellett megszelídültek az oroszlánok, a Diótörő hercegben életre keltek a mesefigurák, Sárkányölő Krisztiánt pedig beszélő kismadár és táltos paripa segítette – úgy, ahogy bennünket, nézőket sokszor a színház tanításai lendítenek tovább a mindennapokon.

KM-SZA








hirdetés