Ahol a Jézuska se jár…

Hajdú-Bihar - A kertségekben élőket felkeresve olykor nem a hideg volt a legkeményebb a télben.Már decemberben összeírták azokat a szegény sorsúakat Hajdúsámsonban, akik szociális helyzetük, vagy a várostól való „távolságuk” miatt könnyen veszélyhelyzetbe kerülhetnek tavaszig. Rájuk a tanyagondnoktól a szociális szakembereken át a rendőrig több hatóság vigyáz, gyakran felkeresik őket. Felkerekedtünk mi is, hogy Nagyházi Gáborral, az önkormányzat közbiztonsági referensével tegyünk egy kört a kertségekben.

Albérletben, kicsiben

Zúzmarás faágak szegélyezte kanyargós erdei úton vitt a hivatal terepjárója, és pár perc múlva meg is érkeztünk a legelső útba eső házhoz, Kulisz Józsefhez és családjához. A család szinte megtiszteltetésként éli meg a „hivatalos” látogatást, Éva, a férfi élettársa abba is hagyja a kopasztást – az utolsó tyúkot vágták le aznap, két kacsa alkotja immár a „gazdaságot” -, és beljebb hív a házba. A szoba-konyhában azonnal tetten érhető a szegénység, de szerencsére nemcsak az öreg sparhelt adja a meleget: hétéves-forma kisfiú hintáztatja húgocskáját a bébihordozóban, s hamarosan a nagyfiú is előkerül az ajtó mögül.

- A tél nehézségeiről érdeklődünk – veszi magához a szót a hivatal munkatársa, de panaszszavak helyett megtudjuk, hogy tudnak fűteni, világítani és mit enni Kuliszék, mert egész nyáron a Berettyó árkát tisztították (engedéllyel) az ágaktól, és hitelbe is vettek fát. Éva 73 ezer forint „keresetéből” élnek, amit József egyelőre csak alkalmi munkából származó bevétellel, illetve az azért kapott élelmiszerrel tud pótolni. Háromhetente bevásárolnak, burgonyát és alap élelmiszereket. Azért időnként beüt a krach…

Le kell ülni

A pár öt éve él együtt, a 15 hónapos Éva Ibolya a közös gyermek; és az első osztályos Gergő, a hetedikes Zsolt Balázs mellett a nő középiskolás lányát is nevelik a 75 ezerből – illetve abból, ami a 16 ezer albérlet, a négy buszbérlet, az áramszámla, és az egyéb költségek mellett marad. Éva csupán egy éve mos géppel, viszont a centrifuga épp elromlott. De nem ez a legrosszabb hír. József hétfőn bevonul a börtönbe, mert egy éve kivilágítatlan kerékpárral sietett orvoshoz az egyik beteg fiúval, és 40 ezer forintra büntették meg.

– Le kell ülnie – pityeredik el Éva, miközben a pajkos kislánya lekváros kenyértől maszatos száját törölgeti. A pillanatot oldandó a Jézuskáról érdeklődünk, de a kis albérlet gyermekei számára ő nem létezik, ezért ajándékot sem helyezhetett el a fenyőágakból állított karácsonyfa alá, sőt, el sem gondolkodtak még rajta, esetleg mit szeretnének kapni. Türelemmel és teljesen természetesen viselik a fiúk, hogy a család nem teheti meg, hogy ajándékot vásároljon, még azt is elfogadják, hogy a nagyfiú 39-es lábára egyetlen használt hótaposó jutott. Szeret focizni és olvasni – bár könyv csak az anya szekrényéből akad neki. Sajnos nem járhatnak egy általános iskolába, mert az alsó tagozat másik intézményben van, viszont az év elejével megoldódik a közlekedés: az iskolabusz eljön értük az erdőszélig. Rendkívüli segélyt is igényelhetnek – tudatta velük Nagyházi Gábor.

Apa befűtött, a kicsi lány a nagy tesóktól örökölt apró játékokat kóstolgatta, miközben bátyjai óvó szeretettel figyelték. Ők nem mondták, de mi arra gondoltunk, bárcsak úgy lenne, hogy csak eltévedt a Jézuska az erdőben, de úton van már téli cipővel, pelenkával, kamaszoknak való könyvekkel, „nagyfiús” ruhákkal, rajzeszközökkel, s persze anyának egy centrifugával.

Barak Beáta