Búcsú Kálmánháza utolsó huszárától

Búcsú Kálmánháza utolsó huszárától
© Fotó: magánarchívum
Kálmánháza – Kovácsként szolgálta a könnyűlovasságot, rendszeresen részt vett a huszártalálkozókon.


Örökre elment Kálmánháza utolsó II. világháborús veteránja, a huszároknál szolgáló címzetes őrvezető, Szabó Károly.

Front és hadifogság

– Kálmánháza Karcsi bácsija 98 évesen távozott az élők sorából augusztusban. Az általános iskolát a Kálmánházához tartozó Nagylaposon végezte el. Kovácsinasként a kálmánházi Szabó Márton kovácsmester műhelyében kezdte, majd kovácssegédként is ott dolgozott. A háború azonban közbeszólt, így a mestervizsgát később tette le – elevenítette fel Szabó Károly életét Kálmánháza helytörténésze, Nagy Tamás. – 1941-ben bevonult Nyíregyházára a 10. huszárezred 5. lovasszázadához kovácsnak. A parancsnoka volt Degenfeld Ottó, aki rokonságban állt az egykor Bogárházát tulajdonló Degenfeld Imrével. A huszárlaktanyából az út a frontra vezetett, ahol elsősorban a szakmájára, a kovácsmesterre volt szükség.

– A harctéri fordulatot követően a századával Ausztriáig vonult vissza, ahol fogságba esett. Hadifogolyként megjárta a Don-menti iparvidéket, az iparvidék bányáit, végül Novigorlovka településen létesített óriás kovácsműhelyben dolgozott a bányának. A századával tehát átélte a lehető legnehezebb időszakot, majd a hadifogságot, ahonnan 1947-ben szabadult. Bár kovácsként szolgálta a huszárokat, huszárnak tartotta magát, rendszeresen részt vett a huszártalálkozókon.

Helyi mondások, bölcsességek

– Közel másfél évtizede eldöntöttük Kiss Jánossal, hogy községünk történetét megírjuk, ekkor kerestük meg Karcsi bácsit, aki a Szabolcs Volánnál munkatársam volt. Barátságosan fogadott bennünket és napokon keresztül idézte fel az emlékeit. Vallotta, hogy minden ember életében meghatározó élményt nyújt a gyerekkor és a fiatalság, valamint ezek színhelye. Szülőföldjéről, Kálmánházáról nagyon sok addig ismeretlen elbeszélést, visszaemlékezést tárt elénk. Ezek a visszaemlékezések adtak alapot a helytörténeti könyv megírására. Nem tagadva őseinek múltját, származását, minden alkalommal hangsúlyozta, ő egy a kálmánháziak közül.

– A község helytörténeti kiállítótermében láthatóak azok az őseitől örökölt tárgyak, amelyeket szülőföldjének adományozott. Minden alkalommal újabb és újabb dolgokat idézett fel a falu történetéről. Hálával gondolok Karcsi bácsira, ugyanis az ő kezdeményezésének köszönhető örökségünk gyűjtése. Az elbeszélései révén szedtük csokorba a helyi mondásokat és bölcsességeket, a település szellemi örökségét, értékét növelik. Ez a szellemi érték egyben hagyaték az utókor számára, ezáltal örökre beírta nevét a község történelmébe.

Emléke tovább él

– A családtagokhoz hasonlóan nekem is hiányzik a személye, nagy űrt hagyott maga után. Hiányoznak a visszaemlékezései, lenyűgöző személyisége és bölcsessége pótolhatatlan. Nekem jutott az a szomorú megtiszteltetés, hogy a Kálmánháza múltjának megírásához nyújtott segítséget, amely ma már történelem, megköszönjem. Sajnos a köszönetemet már csak a hozzátartozóknak tudom elmondani. Bezárult sorsának kapuja, azonban emléke tovább él…

MML








hirdetés