Évtizedekig döntöttél csendben, alázattal emberi sorsokról… Búcsúzom tőled, Barátom!

Akt.:
Dr. Szabolcsi József
Dr. Szabolcsi József - © Fotó: Magánarchívum
Nyíregyháza – Azért gondoltam, hogy levelet írok, mert a levélforma személyes kapcsolatot feltételez.

S nyilván azért is, mert személyes. S én sokáig voltam személyes kapcsolatban veled. Kitüntettél a barátságoddal, és most búcsúzni szeretnék tőled. 2018. december 31-én reggel sorban álltam a piacon lencsefőzelékért, amikor odajött hozzám egy ismeretlen ismerős, és azt kérdezte: Hallottad, hogy az éjszaka meghalt Szabolcsi Józsi? Nem akartam elhinni, de később a fiad hívott, és tudomásul kellett venni az égiek megmásíthatatlan ítéletét.

Csendesen emlékeztem, miközben ünnepelt a város. Pezsgők durrantak, petárdák robbantak, és tombolt a jókedv. Ennek volt akkor az ideje. A Téged tisztelő sokaságnak meg az emlékek összerendezésének, vagy egy csendes ima elmondásának.
Nyugodj békében, zártam az évet.

Aztán vártam az értesítést a végső búcsú idejéről, de nem jött. Rákérdeztem, és megtudtam, hogy nem akartál külön gyászszertartást. Ez a döntés igazi szabolcsijózsis! Hallani vélem, ahogy indokolod a döntésed – mert az ítéletet mindig meg kellett indokolni!

– Engem ne sajnáljon senki, ne sirassanak!

Igen, Te évtizedekig hoztál ítéleteket, és legjobb lelkiismereted szerint meg is indokoltad azokat. Nagyszerű, sőt, kiváló bíró voltál a Nyíregyházi Járásbíróságon. Előtte sok éven át városi ügyészként szolgáltad az igazságot. Azt megelőzően az Illetékhivatalban hoztál határozatokat.

Közben Szabolcsi bíró szolgálta az igazságot a nagy hatalmú megyei labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottságában vagy a megyei horgászok szövetségének etikai és fegyelmi bizottságában. Évtizedekig döntöttél csendben, alázattal emberi sorsokról, karrierekről, szabadságról vagy börtönről. Soha senki nem vonta kétségbe a tisztességedet. Példát mutattál az életeddel, a cselekedeteiddel a környezetednek. Szerény voltál és bölcs, komoly, de mindig emberséges.

Igazi nagypapa lettél már a nyugdíjad előtt. Téged is érintett a bírák nyugdíjazása, de Te nem pöröltél, félreálltál és elmentél nyugdíjasnak. Ebben is helyes döntést hoztál, mert minden perced a családnak, szeretett feleségednek, gyermekeidnek, unokáidnak – na meg amikor csak lehetett, a horgászatnak! – szentelted. Felültél az ütött-kopott Simson motorodra, hátadra vetted a horgászfelszerelésed, és elindultál a Tiszára vagy Sóstóra és minden olyan helyre, ami Kótajból kismotorral elérhető volt. Ahol csendben lehetett elmélkedni a világ nagy dolgairól.

Szeretted az életet, az embereket, igazi közösségi ember voltál. Hetvenegy év adatott neked. Nincs jogom az együtt megélt éveket minősíteni, megteszik ezt a szeretteid, a barátaid, a volt munkatársaid, a tisztelőid, a volt ügyfeleid, a szülőfalud lakosai, a Téged szerető emberek sokasága – horgászok vagy labdarúgók, fiatalok és öregek. Azt hiszem, a felsorolásból nem hagytam ki senkit sem.

Abban nem vagyok biztos, hogy Te akarnád-e ennek a levélnek a megjelenését, de miután a címzett tartózkodási helye ismeretlen, közzéteszem azzal, hogy jogi értelemben a levél megjelenésével beáll a „kézbesítési vélelem” – akár olvasod, akár nem. Fellebbezésnek nincs helye és a könyörtelen valóságot tudomásul kell venni!

Dr. Szabolcsi József, a Nyíregyházi Járásbíróság nyugállományú bírója 2018. 12. 31-én meghalt. Nyugodjon békében!

Baráti öleléssel:
Hajzer László ügyvéd








hirdetés