Büdös buli a színfalak mögött

Évadzáró a színházban
Évadzáró a színházban - © Fotó: Pusztai Sándor
Azt hiszem, többször megénekeltem már, mennyire tisztelem és szeretem a színházat, a játékot, a tehetséges művészeket, és eleve azt a nézők számára ismeretlen atmoszférát, ami a díszletek mögött fogadja az arra érdemeseket. Különleges érzés bekukkantani a függöny mögé, sőt néha vicces és tanulságos is, amikor a rizsporos parókák és színes kosztümök alatt felfedezzük az embert. Csáki Alexandra jegyzete.


Az évadzáró ülésen megütötte a fülem egy mondat. Így szólt a rendhagyó programajánló: „Gyerekek, péntek este büdös buli!” Képzelhetik, milyen arcot vágtam! Cikáztak a gondolataim, próbáltam rájönni, mi a szösz ez az egész. Senki nem zuhanyzik előadás után, úgy ülnek be valahová? Vagy vannak olyan jelmezek, melyeket nem mosnak ki soha, azt öltik magukra szórakozás előtt? Nem, biztosan nem – mondatta velem a józan ész.

Úgy, de úgy fúrta az oldalamat a kíváncsiság, mi lehet az a büdös buli, hogy az ülés után felmentem a büfébe, megkerestem jó cimborámat, Bajszi bácsit, aki hosszú évtizedek óta ügyelő, és nem átallottam megkérdezni, mit takar a címke. Pajtásom ikonikus arcszőrzete alatt széles mosollyal mesélte: hagyomány már a színházban, hogy az évad utolsó előadása után a társulat összeül, és olyan ételeket esznek, amiket év közben tapintatból mellőzni kényszerülnek. Vörös-, lila-, és fokhagymától, kolbásztól és szalonnától megrészegülten beszélgetnek, és nem kell az aromás pára miatt elnézést kérniük egymástól. Az élet apró, szagos örömei.

Csáki Alexandra








hirdetés