Bűn: kicsi, s nagy

Illusztráció
Illusztráció
„Hogy az a…!” – kiáltott fel elképedve a barátom, s gyorsan a gyerek keze után kapott. Okkal: a pénztárcáját kellett visszaszereznie sebtében, mielőtt a kis tolvaj eltüntette volna a zsákmányt anyja bő szoknyája alatt. A jó húsz évvel ezelőtti jelenet ott és akkor mulatságos volt, de minket először szembesített a gyermekkori bűnözéssel. Nyéki Zsolt írása.

Igen, ott és akkor jót nevettünk, mert számunkra „happy end”, vagyis boldog vég zárta a két–három másodperces jelenetet, tele jó adag komikummal. A tettenérés és pici ráncigálás után a tárca visszakerült a barátunkhoz, s nyomban felmértük a zsebes trükk lényegét. A testes asszonyság hóna alá fogta a gyerkőcét, s úgy vitte a késő délutáni emberáradatban, mintha csak úszni tanítaná. Ám a gyerek nem tempózott, sokkal inkább az e pózban neki épp fej- és kézmagasságba került zsebekben matatott, s ha talált valamit, már passzolta is a szülő másik kezébe. Az esti sörözéshez csatlakozó hallgató társaknak hahotázva meséltük a sztorit: a remek bicepszű matriarcha vezette családi vállalkozást, melyben kulcsszerep jutott a legkisebb tagnak, nyilvánvalóan gondos kiképzés után. Aztán elcsöndesedve meredt mindenki a korsójára, amikor a tanulságok elemzésében oda értünk: egy ilyen közegben felnevelkedő gyereknek nem sok esélye lesz tisztességes megélhetés útjára lépni. S hogy meglehet: ezzel a gyerekkel egyszer, valamikor súlyosabb konfliktusba keveredünk, amikor már nem akarja visszaadni, amit elvett, ami a miénk, amiért megdolgoztunk. Nem volt kellemes vízió, és csak megerősítette: a bűnözést, mint a túlélés eszközét gyerek kezébe adó tett csak a dickensi irodalomban ébreszthet megértést – a valóságban nem lehet együtt élni a Twist Olivéreket zsebtolvajlásra tanító Agyafúrt Vagányokkal, ahogy a tanítványaikkal sem.

Súlyos dilemmák és bűncselekmények vezettek oda, hogy a büntethetőség életkor határát 12 évre csökkentették hazánkban, s még ma sem ért véget a döntést kísérő vita. Sokan mondják: a büntetés helyett a gyermekkori bűnözéshez vezető okokat kell megoldani. Abszolút támogatandó elképzelés, csak kérdés: ki kezd hozzá, hogyan és mikor? A teendő sok: alapos vizsgálatra szorul a jogszabályi háttér, mert a személyiségi jogok védelme olyan szinten élvez elsőbbséget, hogy egy kétségbeesetten küzdő, tenni akaró szülő is csak imádkozhat, ha gyermekét sötét alakok húzzák a mélybe.

Ahol pedig maga a szülő terel a bűnözés útjára, s menti magát a „hátrányos társadalmi helyzettel”, ott a kiragadás adhat esélyt egy jobb sorsra érdemes gyermeknek. Ehhez persze a jelenlegi javító- és nevelőintézetektől jobb, hatékonyabb rendszert kell kiépíteni. Olyat, amely az öncélú jogvédőkkel szemben is állja a sarat – de a rendőr képébe kortól függetlenül végképp ne vághassa senki: „Engem úgysem lehet megbüntetni!”

Nyéki Zsolt








hirdetés