Cannes – Véget ért a verseny, szombat este díjkiosztó

Párizs – A török Nuri Bilge Ceylan (Vadkörtefa) és a kazah Szergej Dvorcevoj (Ayka) filmjeinek péntek esti bemutatójával véget ért a verseny a 71. cannes-i filmfesztiválon, amelynek díjkiosztóját szombat este tartják. A nők helyzetére koncentráló hivatalos versenyprogram 21 alkotása közül egy sem emelkedett ki az átlagosan erős mezőnyből, a kritikusok a két kelet-európai, az ázsiai és az olasz filmeket tartják a legesélyesebbnek a legfőbb díjakra.

A fesztivál egyik legjelentősebb eseménye volt múlt szombaton, amikor a világ filmgyártásának 82 női alkotója a nőknek a férfiakéval egyenlő fizetést követelve vonult fel a vörös szőnyegen Agnes Varda francia filmrendezőnő és a zsűri elnöke, a nők elleni szexuális zaklatások élharcosának számító Cate Blanchett Oscar-díjas ausztrál filmszínésznő vezetésével.

A világ egyik legrangosabb filmes rendezvénye így kívánta jelezni, hogy a nők elleni szexualitás zaklatások elleni küzdelem mellett – amely hét hónappal ezelőtt a Cannes-ban is rendszeresen megforduló Harvey Weinstein filmproducer elleni vádak nyomán indult – a nők szakmai és társadalmi integrációjában is elkötelezett. Az amerikai filmmogult több mint száz nő vádolja nemi erőszakkal és szexuális zaklatással, az esetek jelentős része állítólag Cannes-ban történt.

Az Arany Pálmáért versenyező rendezők között azonban csak három nő volt, közülük a 2014-ben a Csodák című filmjével Nagydíjat nyerő olasz Alice Rohrwacher spirituális meséje, a Lazzaro felice (Boldog Lazzaro) és Nadine Labaki libanoni rendezőnőnek a bejrúti utcagyerekekről készített Capharnaüm című filmje számít díjesélyesnek, jóllehet a kritikusok egy része úgy vélte, hogy a zenei betétekkel erősítve ez utóbbi alkotás túlságosan is az érzelmekre játszik.

A nemzetközi és a francia sajtó is kiemelkedőnek ítélte az ázsiai filmeket, mindenekelőtt a japán Kore-eda Hirokazu (Shoplifters) és a dél-koreai Li Csang Dong (Burning) alkotásait. Ez utóbbi, egy szerelmi háromszögre épülő lassú, de feszes thriller vezette az utolsó napig a Screen brit szaklap által megkérdezett külföldi kritikusok pontozási listáját a japán film előtt.

Az olasz filmek is reneszánszukat élték a fesztiválon: Alice Rohrwacher meséje mellett a Gomorráért 2008-ban és a Realityért 2012-ben szintén Nagydíjat nyerő Matteo Garrone legújabb bosszúfilmje, a Dogman is nagyon jó fogadtatásban részesült.

A fesztivál első napjaiban mutatták be a rendszerváltozás előtti Kelet-Európában játszódó két fekete-fehér, zenés szerelmesfilmet. Pawel Pawlikowski lengyel rendező Hideg háború című drámája női főszereplőjének, Joanna Kulignak az alakítását méltatták a kritikusok, míg az orosz Kirill Szerebrennyikov Nyár című filmje a Le Film francais francia szaklap által megkérdezett 15 francia kritikus elsőszámú kedvence lett.

Az 1980-as évek Leningrádjában játszódó Nyár zenei betétekkel illusztrált szerelmi történeten keresztül beszél a rendszerváltozás előtti Szovjetunióról: a legendás Kino együttes alapítójának, a Berlinben élő koreai Teo Yoo által alakított Viktor Coj rocksztár pályájának indulását meséli el, akit Mike Naumenko (Roman Bilyk), a Zoopark nevű együttes vezetője és felesége (Irina Starshenbaum) karoltak fel és támogattak.
Kirill Szerebrennyikov nem lehetett jelen a versenyfilmjének a bemutatóján, mert egy színházi állami támogatás állítólagos elsikkasztása miatt moszkvai otthonában házi őrizetet rendeltek el ellene. Üres helye előtt az iráni Dzsafar Panahi székéhez hasonlóan ovációval tisztelgett a cannes-i közönség. A filmezéstől és a külföldre utazástól hivatalosan eltiltott iráni rendezőt sem engedték el hazája hatóságai a Három arc című, az iráni hegyekben, engedély nélkül forgatott filmjének premierjére.

A fesztiválról azonban nemcsak az eltiltott alkotók, hanem a hollywoodi filmesek is hiányoztak idén. Az Egyesült Államokból csak Spike Lee és a független David Robert Mitchell egy-egy filmje indult a versenyben, és olyannyira kevés volt az amerikai sztár idén a szemlén, hogy a

Hollywood Reporter című amerikai szaklap egyenesen Cannes hanyatlásáról közölt cikket.
A hollywoodi megaprodukciók hiányában a híres cannes-i sétányon, a Croisette-en is kevesebb volt a filmes hirdetés, és a rossz idő is hozzájárulhatott ahhoz, hogy érezhetően kevesebben látogattak el idén a fesztiválra.

mA Vanity Fair amerikai és a Libération című francia lap viszont úgy vélte, hogy miután a fesztivál idén nem a nagy amerikai filmekre koncentrált, ismét a bátor, eredeti és provokatív nemzetközi mozié lehetett a főszerep, noha a hét évvel ezelőtt provokatív mondatai miatt kitiltott Lars von Trier dán rendező horrorisztikus és erőszakos, nagy botrányt kavaró filmjét (The House That Jack Built) csak versenyen kívül mutatták be.

– MTI –








hirdetés