Cigifüst a babaarcba

Cigifüst a babaarcba
© Fotó: reuters.com
Nem könnyű hétfő reggel optimistán szemlélni a világot: hideg van, csepereg az eső, tömve vannak a buszok, az emberek pedig mogorvák. Hasonló hangulatban sétáltam be a szerkesztőségbe tegnap. A zebránál várakozva a másik oldalon tízes éveinek végén járó anyuka állt, egyik kezében rózsaszín takaróba bugyolált gyermeket tartott, néha meg-megrázta a kis csomagot, míg a másikkal cigarettázott. Csáki Alexandra jegyzete.


Eleve felhúz, ha dohányzó kismamát látok, de az végképp kiverte a biztosítékot, amikor kifújván a füstöt, mosolyogva hajolt a plédből kikandikáló kis arcba, és telelehelve a büdös párával, gőgicsélt a gyermekhez.

Én is dohányzom, tudom, hogy nem könnyű a leszokás, így bár ez lenne a természetes, nem kívánhatom senkitől, hogy egyik napról a másikra tegye le. Annyi önuralma azonban lehetne egy édesanyának, hogy nem a gyermeke mellett, felett gyújt rá. Az a szerencsétlen kis ember nem képes még félrehúzódni, vagy ha már a felnőttnek nem jut magától eszébe, szólni, hogy ez így nem helyes. Ha már a legkiszolgáltatottabb korban sem képes megóvni a babát az anyukája, akkor mire számíthat a gyermek később? Valószínűleg semmi jóra…

– Csáki Alexandra –








hirdetés