2017.01.31. 16:23
Csodavárás
<em>Nem történt meglepetés a férfi kézilabda-világbajnokság vasárnapi döntőjében: a rendező franciák megőrizték veretlenségüket, miután a norvégokat is bedarálták. A magyarok három győzelemmel és négy vereséggel a hetedik helyen végeztek, az olimpiai bajnok dánok elleni szenzációs mérkőzést leszámítva nem igazán brillíroztunk.</em> Tarnavölgyi Gergely írása.
Nem történt meglepetés a férfi kézilabda-világbajnokság vasárnapi döntőjében: a rendező franciák megőrizték veretlenségüket, miután a norvégokat is bedarálták. A magyarok három győzelemmel és négy vereséggel a hetedik helyen végeztek, az olimpiai bajnok dánok elleni szenzációs mérkőzést leszámítva nem igazán brillíroztunk. Tarnavölgyi Gergely írása.
Elégedettek nem igazán lehetünk, a magyarok kulcsjátékosát, Nagy Lászlót idézve: „tele van a padlás a hetedik-nyolcadik helyekkel”.
Hogy miért is lehet a világbajnokság után kissé keserű a szánk íze? Talán azért, mert évek óta tartó tendencia, hogy egy kiugróan jól sikerült meccset nem követi a másik. Talán azért, mert a csapat gerince jócskán túl van már a harmincon. Talán azért, mert ugyan vannak szárnyaikat bontogató fiataljaink (Juhász, Ligetvári, Bánhidi), de a norvég Sagosenhez, a francia Remilihez vagy a svéd Tollbringhez hasonló üstököseink (egyelőre) nincsenek. És hogy miért lehetünk mégis bizakodóak? A TAO-nak köszönhetően milliárdokat pumpálnak az utánpótlásba, országszerte újulnak meg, épülnek sportcsarnokok. A kézilabda-szövetség az edzőképzés megreformálásán dolgozik, meglátjuk, milyen eredménnyel. A 2020-as olimpia után ugyanis nem igen lesz már mivel takarózni…
