Csak ráérősen…

Akt.:
Csak ráérősen…
© Illusztráció: index.hu
„Amíg csak fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk.” Máig nem veszítette érvényét a szocialista éra kedvelt mondása, melynek valóságtartalma főképp a közmunka­programban mutatkozik meg. Palicz István jegyzete.


Bármerre járjunk is, nem lehet nem észrevenni azokat a sárga mellényes brigádokat, ahol egy-két ember dolgozgat, a többi pedig – a lapátot támasztva, a kényelmesebbje az árnyékban hűsölve, az elesettebbje a furikban sziesztázva – bölcs tanácsokkal látja el az „élmunkásokat”: „Ne legyetek már olyan alaposak, mert utána ez lesz az elvárás!” vagy „Hová siettek, hagyjatok munkát holnapra is!”.

Annyi pénzért, amennyivel havonta kiszúrják a szemüket ezeknek a többnyire teljes munkaidőben (köz-)foglalkoztatott embereknek, nem csoda, hogy így állnak a feladatokhoz. Semmi sem motiválja őket arra, hogy – Magyarországhoz hasonlóan – jobban teljesítsenek, hatékonyságnövelő, előremutató javaslatokkal rukkoljanak elő, vagy akár csak egy gazszálat is arrébb tegyenek. Jól tudják: felzárkóztatás ide, továbbképzés oda, a kitörési lehetőségük, annak esélye, hogy egy napon tisztességes munkához és bérhez jussanak a nyílt munkaerőpiacon, szinte a nullával egyenlő, a bújtatott segélyt pedig így is, úgy is megkapják.

És ők még szerencsésnek mondhatják magukat. Nem így a 25 év alatti, pályakezdő gyermekeik, unokáik, dédunokáik, akiknek közfoglalkoztatásáról hallani sem akar a kormány, mondván, tanuljanak, hogy többre vihessék, mint szüleik, csakhogy (piacképes) képzéseket nem indítanak számukra kellő intenzitással. Irigykedve tekintenek hát kenyéradó „őseikre”, akik minden reggel munkába indulnak… vizet gereblyézni.

Palicz István








hirdetés