“Csakazértis” itt is, ott is

Már megszokhattuk, hogy a megyei közgyűlés a politika olyan színtere, ahol ritkán fordul elő olyan eset – legalábbis a kardinálisabb ügyek, kérdések eldöntésénél –, hogy az elentékben lévő erők fenntartások nélkül egyetértenének a kormányon lévők előterjesztéseivel, javaslataival, rendelettervezeteivel.

Ezt az is láthatja, tapasztalhatja, aki egy-egy téma iránti érdeklődésből, vagy – például újságíróként – hivatalból, illetve „csak úgy”, merő kíváncsiságból ellátogat valamelyik ülésre. 

Az ominózus külső szemlélődő – és most lehet az a közgyűlési ülések edzett tudósítója – csak kapkodta a fejét a megyei önkormányzat legutóbbi ülésén, amikor – miután nem volt elegendő igen szavazat az elmúlt évi zárszámadás elfogadásához – egyfajta patthelyzet alakult ki. A legtöbb képviselő tanácstalanul nézett, ugyanis – ha nincs érvényes zárszámadás, akkor az idei büdzsé szükséges módosítása sem tárgyalható.

A kényszerszünet után azonban kitört az „ügyrendijavaslat-háború” a közgyűlés politikailag szemben álló frakciói között.  És ez volt az a pillanat, amikor talán még a pulpituson ülők is csak kapkodták a fejüket. Szavazás, szavazást követett és aztáűn lassan már arról is szavazni kellett, hogy miről is szavazzon a testület. Aztán jött a „csakazértis”  szavazás és a „csakazéris” kivonulás.

Annyi bizonyos, a külső szemlélődő számára egyik sem tűnt megnyugtató megoldásnak…

– Szaniszló Bálint –








hirdetés