Nem kis csekélység

Akadt rá példa, hogy a hatvanöt év feletti szurkolóknak összegyűjtött csomagok házhoz szállítása előtti egyeztetés rendőrségi bejelentéssel társult. Túlságosan nagy volt még a félelem az ismeretlen miatt, minden és mindenki zavart okozott a térben, ami és aki nem a veszélyhelyzet következtében hozott előírásoknak megfelelően cselekedett. Hiba volt vagy sem az aggodalom?

Vagy a másik eset, amelynek során a futballpályához közeli lakosok a rend éber őreit zökkentették ki hétvégi nyugalmukból azt jelezve „segélyhívásukkal”, hogy nyolcfős társaság múlatja a karantén utáni levegőhöz jutás első napjait a labda kergetésével. A „megborult” világban megszokottól eltérő válaszokat adtak embertársaink – és olykor mi magunk is – a járvány okozta jelenségekre és helyzetekre. Ám ahogy Ady Endre írta, „az Élet él és élni akar”, ebből erőt merítve pedig mi lehet fontosabb, mint segíteni azokon, akiknek szükségük van rá, netán ránk.

Ismert, hogy az adakozás, a jószolgálati cselekedet azokhoz áll közelebb, akiket már valamilyen módon megérintett a nélkülözés, a betegség, az elesettség.

Amikor azt olvassuk, hogy a megváltozott körülmények miatt tíz, húsz, harminc vagy ötven százalékkal csökkennek a bérek bizonyos sportágak képviselőinek esetében, egyesek talán azt mondják magukban: bőven volt miből karcsúsítani. Lehet így is közelíteni, és az sem kizárt, hogy igazuk van, megengedve azt a megállapítást, hogy valamennyi alkuhoz kettőn állt a vásár.

Az viszont már az egyén felelős döntése, mihez kezd, hogyan szórja, jobb esetben költi a pénzét. Nagylelkű, gáláns felajánlásokra ugyanúgy akadt példa az elmúlt negyedévben, mint szerényebb mértékű, éppen ezért kisebb nyilvánosságot kapott figyelmességekre. Különbséget tenni lehet, de fölösleges. A lényeg a szándék, a jóindulat, a szükség(esség) felismerése, majd pedig a tenni akarás.

Amikor egy félamatőrnek számító labdarúgó a fizetés nélküli hónapokban hat számjegyű összeget utal egy alapítványnak, majd nem sokkal később befolyt kintlévőségét (értsd: a korábbi klubjától megkapott tartozást) ajánlja fel jótékony célra, akkor azt érezheti a halandó, hogy akad még kapaszkodó a földi létben.

A tenger egy cseppje a lélek nem csekély öröme.

Tisztelettel adózva a járvány idején a fertőtlenítő pontokon önkénteskedő, a nyugdíjasokon, a rászorulókon segítő (sport)emberek mindegyikének.