Csaknem tragédiába torkollott az U17-es mérkőzés Nyíregyházán

Akt.:
A két játékos elterült a földön, Kosztyu János (itt éppen zászlóval a kezében) pedig nem tétlenkedett
A két játékos elterült a földön, Kosztyu János (itt éppen zászlóval a kezében) pedig nem tétlenkedett - © Illusztráció: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Kosztyu János játékvezető lélekjelenlétén múlott, hogy nem történt nagyobb baj az U17-es bajnoki focimérkőzésen.

Csaknem tragédiába torkollott a Bozsik Akadémia–Sajóvölgye Focisuli U17-es mérkőzés (0–2), amelyet a III. osztály Észak-keleti csoportjában játszottak, a nyíregyházi Városi Stadion műfüves pályáján. Kosztyu János játékvezető lélekjelenlétén és segítő szándékán múlott, hogy nem történt nagyobb baj a mérkőzés 76. percében, amikor…

– …egy előrevágott labdára a nyíregyházi csatár és a tizenhatoson kívülre futó vendégkapus indult, utóbbi elfejelte a labdát, ami után ütköztek egymással – idézte fel a szombaton történteket Kosztyu János játékvezető. – Szabálytalanság ugyan nem történt, de azonnal megállítottam a játékot, mert mindkét futballista a földre került. Jeleztem a kispadoknak, hogy jöhet a segítség, de ott csak az edzők foglaltak helyet, negyven méterre az esettől, így érdeklődni kezdtem az érintett futballistáknál a hogylétük felül. A nyíregyházi csatár a derekát fájlalta ugyan, de mozgolódott, a kapusnál azonban nagy volt a baj. A kérdésre sem reagált, majd arra sem, amikor paskolni kezdtem az arcát. A következő, amit tehettem, hogy a szájába nyúlva kihúztam a hátracsúszott nyelvét, így oxigénhez jutott, és magához is tért. Nem emlékezett semmire, sőt folytatni akarta, és folytatta is a játékot.

Egyfelől elgondolkodtató, hogy miért nem kötelező az egészségügyi személyzet a mérkőzéseken (pedig az emberéletnél nincs drágább, mégha most szerencsére nem is történt tragédia), másrészt adódik a kérdés: honnan a lélekjelenlét az ilyen cselekedethez?

– Katonaként a komorói csapat játékosa voltam, akkor találkoztam hasonlóval, de akkor is volt segítség, és tizennyolc évesen még távol tartottam magam az esettől – felelte Kosztyu János, aki tuzséri és nagykállói labdarúgóként is letette a névjegyét. – Most nem volt idő mérlegelni, a segítőim is messze voltak az esettől, ráadásul ők húszévesek, nem is várhattam el tőlük ilyesmit, és még a kispadról odaértek volna az esethez, azzal is időt veszítettünk volna. A meccs estéjén felhívott az érintett játékos édesapja, aki megköszönte, amit tettem, és hozzátette: a fiáért és értem is mondott egy imát.

A borsodi csapat kapusa, Galambvári Gergő hallani sem akart róla, hogy ne védje végig a mérkőzésből hátralévő szűk negyedórát, és mint az eredmény is mutatja, kapott gól nélkül tette meg.
– Gergő amúgy az elsőszámú kapusom, de ezen a meccsen elosztottam a két félidőt a kapusaim között, ő a második játékrészben lépett pályára – mondta a Sajóvölgye Focisuli U17-es csapatának az edzője, Zabos Attila, aki 2007 és 2011 között kereken száz mérkőzést játszott a Nyíregyháza Spartacus színeiben. – Az eset után nem akart lejönni a pályáról, pedig hajlandó lettem volna mezőnyjátékost is a helyére cserélni. Nagyon aggódtam érte, a hátralévő időben ott álltam a kapufa mellett, és figyeltem a mozgását, érdeklődtem a hogyléte felől. A családja, a klubunk és a magam nevében ezúton is szeretném megköszönni Kosztyu János játékvezetőnek azt, hogy gyors reagálásával játékosunk segítségére sietett.








hirdetés