Császár szavai

Császár szavai
© Illusztráció: getty images
A tehetség nyomában két dolog egész biztosan mindig ott jár: a felelősség és az irigység. Tehetségesnek születni ritka adomány, de könnyű elkallódni, ha a közösség képtelen felismerni, felkarolni az átlagon felüli képességű gyermekeket, fiatalokat. Ám maguk a géniusz palánták sem úszhatják meg kemény munka nélkül – ahogy Baltasar Gracián megfogalmazta: „Szorgalom és tehetség. Nincs kiválóság e kettő nélkül.” Nyéki Zsolt jegyzete.

No és ott a másik próbatétel: megküzdeni az irigységgel, azok sóvár tekintetével, akiknek sem tehetség, sem szorgalom nem adatott. Akik nem látják, hányszor kell leütni a billentyűket a zongorán, míg ünnepelt művész lesz valakiből; hány ecsetvonást ismétel meg egy festő, vagy hányszor gyakorolja a szabadrúgást egy futballista, míg végül már csukott szemmel is minden úgy sikerül, hogy azzal rajongók millióit bűvölik el. Meló ez, nem is akármilyen. Apropó: a tehetség és a kifulladásig végzett munka sajátos kapcsolatát számomra a „Császár”, Franz Beckenbauer világította meg még 1990-ben, amikor világbajnoki címig vezette a német válogatottat. A győzelem után arról faggatták, hogy a verhetetlen keretét kikre építi szívesebben: istenadta tehetségekre, akik kevésbé hajtanak, de látványosak, s akár egy villanással képesek eldönteni egy meccset, vagy a fegyelmezett, szívüket-lelküket a pályára kitevő játékosokra. Nem volt kérdés számára: utóbbiakban nevezte meg a világelsőség titkát, kulcsát. Azt vallotta, amit Démokritosz: „Többen lesznek kiválóvá gyakorlás, mint pusztán természetes tehetség folytán.”

Van, aki szerint nincs is olyan, hogy tehetség, csak azzá lehet válni kitartással, akaraterővel. Hisszük vagy sem, a szellemi vagy fizikai képességekben ügyesebb gyerekek felkarolása szülő, tanár és edző szemén, s lelkén múlik. Ám lehetett-e volna például Risztov Éva olimpiai bajnok, ha nem tekinti példaképének Egerszegi Krisztinát, s alig tízéves korától nem kel fel reggel öt órakor, hogy edzéseken gyötörje magát? Hosszú évek önsanyargató életére a londoni olimpián tette fel a koronát, amikor a tíz kilométeres távon, közel két óra úszás után, mindössze fél másodperccel megelőzve az őt szorongató amerikait elsőként csapott a célba. Együtt könnyeztünk vele a Himnuszt hallgatva… Hogy Éva tehetség vagy sem, nem tudom, de példakép mindenképpen. Nem hétköznapi történet, míg a tehetségápolás hétköznapi színterein, az iskolákban különös normák, elvek hátráltathatják a kiemelt foglalkozás, nevelés módszerét. Fel-felbukkan a szegregáció súlyos vádja, vétkesen összekeverve a felzárkóztatást és az esélyteremtést a tehetséggondozással. Egy egészséges társadalmi közegben mindegyiknek helye és szerepe van, de egészen más a küldetés, a merítéstől az elérhető célig. Ez nem elvek kérdése.

Nyéki Zsolt








hirdetés