Lelki erőt nyújt a fennmaradt legenda

Szendrő Iván napjainkban. Lakóhelye a New York melletti Palisades
Szendrő Iván napjainkban. Lakóhelye a New York melletti Palisades - © Fotó: Nick Rumaczyk
Nagygéc – A tengerentúlról tartja a kapcsolatokat azokkal, akiknek a szívében Nagygéc még mindig az otthont jelenti. Interjú Szendrő Ivánnal, a napjainkban Amerikában élő színművésszel Nagygécről, a település sorsáról.

Több évtizede az Amerikai Egyesült Államokban él Szendrő Iván színművész, de mind a mai napig nem feledhet egy legendát, amely megyénkhez, pontosabban a Szamos által 1970-ben elsodort faluhoz, Nagygéchez köti.

Vallja, hogy amely legendákkal együtt élünk, azoknak előbb-utóbb a részükké válunk. Körülvesznek bennünket, lelkünk mozgatórugóivá válnak. A legendákban éppúgy megtalálható a valóság, mint a képzelet, így meghatározzák sorsunkat.

A Nagygéchez kötődő Hajnó Vérbíró legendájának történelmi alapja, hogy a ­bresciai hiéna, az aradi vértanúkat kivégző báró Julius Haynau a szabadságharc leverése után Nagygécen vett birtokot. Három év múlva elköltözött onnan, s a népszerűnek nem nevezhető tábornokról megszületett a Hajnó Vérbíró legenda, magán viselve egy ősi mítosz fennmaradt emlékeit, amelyet a helység lakói a képzeletükkel tovább színeztek: így lett például Hajnó gyermekéből kutyafejű, szőrös leány…

Interjúnk Szendrő Ivánnal az egyik közösségi portál segítségével készült el.

Frissen végzett fiatal színészként hogyan került Nagygécre, az ország egyik legkeletibb településére?

A Színművészeti Főiskolát 1968-ban végeztem el. Onnan először Szegedre szerződtem, de elégedetlen voltam mindazzal, amit a hivatalos színház nyújtott mind a közönségnek, mind nekem. Alkotásra és tettekre vágyó ifjú színész voltam, így hamarosan a magam kezdeményezésével megalapítottam a Tanyaszínházat. Az akkor progresszívnek számító 25. Színház leszerződtetett, és a vezetők, Gyurkó László és Berek Kati 1970 májusában a szamosi és a tiszai nagy árvíz napjaiban leutaztatták a társulatot, hogy az árvízi menekültekbe előadásainkkal lelket öntsük. Az egész gondolat nem volt az ínyemre, és megléptem Nyíregyházán a Korona Hotelből, ahol a szobáink voltak. Kint az utcán egy újságíró barátom, Kőbányai János felvett a kocsijába, aki éppen készült kimenni a veszélyeztetett töltésekre. Egy ismeretlen helyen kiszálltunk egy pillanatra körülnézni, s ki tudja, mennyi idő telhetett el abban az éjszakai „világ vége” állapotban, de azon vettem észre magam, hogy a kocsi otthagyott. Nagygécnek hívták a falut, és ott hallottam a gáton Hajnó legendás nevét először, aki – ahogy az ottaniak mondták – „megbosszulja a világ négy sarkát”. Ez volt tulajdonképpen az első pillanat, amikor a legenda hívásával szembesültem. De nem az utolsó … Az özönvíz aztán elsodorta az ezeréves falut. Semmi nem maradt meg, csak az ősi legenda, amelyet a falu öregjeitől összegyűjtöttem. S hogy a legenda túlélte a tragédiát, számomra biztató jel volt arra, hogy Nagygéc élni fog megint.

Miért fontos és mit jelent önnek ez a legenda?

Mint említettem, a lelkemben oly sok elégedetlenség kavargott az akkori idők sivár valósága iránt, s egy legenda, amely egyetemes léptékű volt, s tekintetemet magasabb szférákba emelte, menekülést jelentett a napi gondok és a politikai kiszolgáltatottság nyomorúságából. Ez – némileg más értelemben – ma is így igaz: a legenda – vagy mítosz – a teljes képét adja életünknek. A mindennapi buktatók fölé emel minket, hogy lássuk a „nagy egészet”. Így vált számomra életre szóló útmutatóvá egy, a szemem láttára elpusztult falu, Nagygéc legendája. Ma már nemcsak lelki erőt merítek ebből az ősi történetből, hanem a falu leszármazottaival állandó szoros kapcsolatot tartva egy érzelmileg gazdag közösséget is teremtettünk. Közösségépítő és gyógyító erőt fedeztünk fel a falu öregjei által reánk hagyott legendában. A Facebook-on keresztül „A Te Legendád” oldalon szenvedélyes és nagyon személyes kapcsolat alakult ki majd 700 személlyel: azokkal, akik még a környéken élnek, meg azok között, akik elszármaztak innen, de szívükben Nagygéc maradt az otthonuk.

Miről szól egyáltalán a Vérbíró Hajnó legendája, mi a legenda üzenete?

Köszönöm a pontos kérdést, mert habár a történet meséje igen sötét, magán viselve történelmünk nehéz évszázadainak lenyomatát, az üzenete – ha a legendák, mesék hőseinek útját választjuk –, más fényben világítja meg a jövőnket. Minden mese hőse – akiknek magunkat is tekinthetjük – „bal-sorsból” indult el a győzelem felé. Amint azt a legendák tanítják nekünk, az „irigykedő testvérek”, a „gonosz mostoha”, az „elszegényedett vagy kifosztott szülők” mind csak elindító motívumai egy hősi kalandnak. A Hajnó legendában a véres kasza-tömlöc vagy darálógép, melyben Hajnó vérbíró „eltesz láb alól” akárkit, aki nem tetszik neki, no, meg a szőrös arcú leány, akit Hajnó a kastélyában tart a népek elijesztésére, mind egy-egy félelmetes elem, mely a „vándorló, szerencsét próbáló hős” számára megannyi kihívást jelent, hogy hősi virtusát próbára tegye.

Valójában hogyan tudja segíteni Nagygéc jövőjét, újratelepítését ennek a legendának a továbbélése?

A legenda szelleme ott lebeg a falu majd ezer éves múltja, kétséges jelene és reményteljes jövője körül. Akár tudatosan vagy csak homályos emlékekben ez a szellemi háttér ott van mindannyiunkban, akik idetartozónak érezzük magunkat. A legenda erőt ad sokunknak arra, hogy ne adjuk fel a hitet, hogy Nagygéc élni fog megint. Példaként hadd említsem meg a Nagygécért Közhasznú Egyesületet. Ez ma egy igazi, tettre kész hősök baráti köre, amelynek a tagjai évente többször is összejönnek az ország különböző pontjairól – nem emlékezni vagy búsulni a múlt felett, hanem fent tartani, helyre hozni azt, ami megmaradt. Juhász Ferenc, az egyesület alapítója méltán nyerte el a Magyar Kultúra Lovagja címet, de sokan mások az aktív kör tagjai közül szintén a nagygéci legenda lovagjának tekinthetők – önfeláldozó, önzetlen tetteikkel a Hajnó-féle „átok” visszájára fordításán munkálkodnak.

Több ezer kilométer távolságra él Nagygéctől. Ilyen messzeségből mennyire lehet az elsodort falu mellett kiállni?

A távolból érkező üzeneteimmel biztatom az otthoniakat, no meg egyfajta ösztöndíjjal is ,,A Te Legendád” névvel, amelyet azon helybéli hősök emlékére alapítottam, akik e Szamos-menti vidék szépüléséért, jobbulásáért tevékenykedtek. Művészi és táltosi gyógyító munkásságom, könyveim, filmjeim bevételeit e falu felvirágoztatására fordítom, ahol egykori útkereső fiatal színészként egy életre szóló elhivatást kaptam: hogy ősi legendánkat ne hagyjam semmibe veszni, s hogy az eltűnt falut, Nagygécet életre támasszuk a legenda adta hitünkkel.

Mik a tervei a jövőben? Tervezi-e, hogy ellátogat Nagygécre, s a Megmaradás Templomában előadja műsorát?

Nagy dolog volna számomra megint előadni a legendát, akárcsak 40 valahány évvel ezelőtt tettem a környéken. A komlódtótfalui Szamos-hídon a felrobbantása előtti napokban előadtam a Hajnó-legendát, de bemutattam e műsoromat Csengerben és Csengersimán is, ahol a nagygéci árvízi menekültek nagy része élt akkortájt. További alkotásokon is munkálkodom a legendát illetően: egy gyönyörű és nagy erejű grafikai novellát készítek itt Amerikában, amelyből – hiszem –, egy film fog sarjadni Nagygéc hírét, jövőjét, sikerét építve.

M. Magyar László



Csenger.
SZON.HU






hirdetés