– Negyvenhat éve praktizálok Mátészalka és Csenger ügyeleti körzetében, és megmondom őszintén, régen sokkal több haszonállat fordult meg a kezeim alatt. A rendszerváltásig nem volt ilyen jellegű probléma, addig rengeteg szarvasmarhához, sertéshez, kecskéhez kellett ilyen-olyan okból kimennem. Manapság, főként az elmúlt négy-öt évben ez megváltozott. Egyre kevesebb ember tart állatot, él meg a földművelés és állattenyésztés adta lehetőségekből, ami szerintem sajnálatos – mondta a 72 éves dr. Sohajda András állatorvos, aki hozzátette: ettől függetlenül szinte minden nap van mit csinálnia, de a hetvenes-nyolcvanas évekhez képest jóval kevesebb teendője van.
Dr Gubicz Pál, a Megyei Állatorvosi Kamara elnöke csak megerősíteni tudta kollégája szavait. – Sajnos elmúlt az az időszak, hogy nem nevezhette magát igazi falusi gazdának az, akinek nem volt 250 csirkéje, 2-3 tehene és 1-2 lova. Ez már a múlt. Bár a magas tojásár mintha elindította volna az embereket afelé, hogy tyúkot tartsanak, de ez még inkább csak gondolati síkon jelentkezik. A falusi ember még a minimális adminisztrációs terheket sem szereti, de már 50 tyúk tartása is igen sok papírmunkával jár. Ez sem segíti az állattartást – summázott dr. Gubicz Pál.