Csodás gobelineket varr a megyei hírek szerelmese

Tomosi Károlyné a lányával, Andreával
Tomosi Károlyné a lányával, Andreával
Nyíregyháza – Az első betűtől az utolsóig, illetve az utolsó oldaltól az elejéig végigolvassa lapunkat, a Kelet-Magyarországot immár több mint 40 éve régi előfizetőnk, Tomosi Károlyné, Marika.

A nagyvilág hátoldali érdekességeivel és a gyászhírek böngészésével kezdi, majd halad szépen sorban az elejéig. Ráadásul kiemelten kedvenc rovata sincs, mivel a sportos témáktól, a közéleten és a politikán át, a háziasszonyi praktikákig szinte minden téma érdekli.

Van mit kivesézni

Időnként büszkeséggel és boldogan mutatjuk be azokat az olvasóinkat, akik egy életre elkötelezték magukat mellettünk, s hűségükkel megerősítenek bennünket abban, hogy érdemes a tájékoztatás szolgálatában fáradoznunk. Tomosi Károlyné is ilyen, akit annyira érdeklik a szűkebb pátriánk és a nagyvilág hírei, hogy hosszabb üdülés után képes a felhalmozódott lapszámokat visszamenőleg is alaposan átböngészni.

– Mindent alaposan kivesézek – nyomatékosította, hozzátéve, hogy általában az est beköszöntével maradt ideje az olvasgatásra. Ám most, hogy néhány hete nyugdíjba ment, talán napközben is kézbe veheti érdekes írásainkat.

Marika összesen 37 évet áldozott az életéből a vízgazdálkodási ágazatnak, ami ugyancsak a hűséges beállítódását mutatja. – Nem tegnap volt, mégis emlékszem, 1981-ben kerültem a SZAVICSAV Stadion utcai nyomdájába, ahonnan akkor vittek tovább a NYÍRSÉGVÍZ Zrt. Tó utcai üzemébe, amikor kettévált a megyei víziközmű szolgáltatás. Az új helyemen már gondnoki teendőket bíztak rám, ami annyit tesz, hogy a takarítástól, a telephelygondozáson és karbantartáson át a rendezvények előkészítéséig minden a feladatkörömbe tartozott, ráadásul mellette a nyomtatvány- és a vegyi raktárat is „vinnem” kellett – sorolta.

Emberrel, növénnyel jól bánik

Nem csoda, ha mindenki őt kereste elsőként, bármilyen gondja akadt, Marika pedig nem csak megtanult több mint 600 dolgozó nyelvén, de pótolhatatlan egyénisége lett a vállalatnak. Sőt! Nyugdíjba vonulását jóval megelőzően maradandó nyomot is hagyott maga után. Rábízták ugyanis a cég épületeinek és telephelyeinek a virágosítását, ami olyan jól sikerült, hogy 2002-ben – miután az év dolgozója, mielőtt pedig az év embere is lett – díjat nyertek vele a várostól.

– Imádom a virágokat, amelyeknek nem csak a beszerzését bízták rám. Meg is álmodhattam, mit hova tegyünk. Nem vagyok szakember, de régóta kísérletezek a növényekkel, s megtanultam bánni velük – tette hozzá, majd kiderült, hogy más területeken legalább ilyen jól jeleskedik.

Azok a kedves hímzések

Szájában érzi az ízét például, aki a finom, kelt tésztáit valaha is kóstolhatta, Marika fánkja, kakaós csigája, kalácsai, palacsintái ugyanis verhetetlenek. Erről persze ettől is többet a két gyermeke és négy unokája mesélhetne.

Ha lapunkban jó receptet látott, nem volt rest kivágni, hogy mihamarabb kipróbálja. Mindazonáltal már ifjú leánykorától remekül hímzett, kézimunkázott, nincs az a Kalocsai-, vagy Rákóczi-minta, amit ne ismert volna. A szekrénye telis-tele régi terítőkkel, kendőkkel, s még az egykori szőtteseket sincs szíve kidobni, bármennyire is kimentek már a divatból. Ha másképpen nem, egyszer talán a falumúzeumnak ajándékozza őket.

Mióta a gyerekek kirepültek, a gobelint vette a kezében, s azzal babrál esténként a tévé előtt, mert a kéznek még akkor is járni kell. Egy-egy nagyobb darabon közel egy éven át is dolgozik, s az unokák kedvenceit – a cicákat és a lovakat – is kihímezte már. Amikor pedig elfárad, ismét újságot vesz a kezébe a hírek szerelmese, hogy holnap is legyen miről beszélgetni a barátokkal, ismerősökkel.

MJ








hirdetés