Önjáró piac?

Az idei év első félévében feltűnően megélénkült a használt ingatlanok piaca, hozta nyilvánosságra nemrég az egyik hazai ingatlanközvetítő iroda. Mostanra úgy felgyorsult a kereskedés, hogy a tempónak köszönhetően az éves eladás akár háromszorosa is lehet a tavaly mért adatnak. Matyasovszki József jegyzete.

S bár vidéken is elmozdult a kereslet a holtpontról, az ingatlanpiaci árrobbanás különösen a fővárosban szembetűnő. Az elszabadult árakkal így most azok a családok is szembesülnek, amelyek a gyermekeik továbbtanulását szervezik, s a sikeres felviteli reményében a csemetéik lehető legjobb elhelyezéséről gondolkoznak. A lakásárak szűk egy esztendő alatt 2-3 millióval is megugrottak, s kutyakennelnek se nagyon nevezhető belvárosi lukakat, aprócska szuteréneket kínálnak tízmilliót is meghaladó áron. A vevők egymásra licitálnak, egy albérletért pedig néhol már a százezret se szégyellik elkérni.

Mindez persze jó hír az ingatlanbefektetőknek, annál rosszabb a hajlékot keresőknek. Az ember ilyenkor kicsit gondolkodóba esik, honnan ez a hirtelen jött lendület, s honnan tudja azt a „piac”, hogy most lehet Háry János üzemmódra kapcsolni, s nagyot mondani, ha jön a vevő. Persze biztosan az időzítésen van a hangsúly. Körbe is néztem, mi mindent történt az elmúlt időszakban: bedőlt lakáshitelek, válság, bróker- és bankbotrányok, majd hirtelen fair bankok, jó hitelkonstrukciók és a tetejébe CSOK, azaz puszi a hasadra. S aki a „ jövőbe látott”, s eddig bevásárolt, most pedig elad, az talán még a piacnak is parancsol.

- Matyasovszki József -