Csonka kézzel is szuper kapus a dombrádi srác – Lepereg róla, mikor gúnyolják

Akt.:
Oláh Csaba számára nincs lehetetlen
Oláh Csaba számára nincs lehetetlen - © Fotó: KM
Dombrád – Az elején rosszul viseltem, hogy bántottak, bénának csúfoltak, idővel azonban megszoktam – mesélt Oláh Csaba a korai időszak megpróbáltatásairól. – Már lepereg rólam, megtanultam együtt élni ezzel.

Nem kell ahhoz Messinek, Cristiano Ronaldónak lenni, hogy felnézzenek az emberre. Az amatőr futball is „kitermeli” a maga hétköznapi hőseit. Sőt, egyáltalán nem mindennapi Oláh Csaba története.

A Dombrád megyei másod­osztályú ifjúsági futballcsapatának kapusa kirobbanthatatlan posztjáról, ebben még nincs semmi extra. Az már inkább különlegessé teszi, hogy a cerberusnak – születési rendellenesség miatt – csaknem teljes egészében hiányzik a jobb kézfeje.

Keményebb, kitartóbb

A korábban többször „lenyomorékozott”, tizenhét esztendős hálóőr jó néhány alkalommal csattanós választ adott a rajta gúnyolódnak. Pedig ebből akadt néhány. Nem is ebben az országban élnénk, ha békén hagynák azokat, akik a sors igazságtalansága következtében csonka végtaggal kénytelenek élni az életüket. De Oláh Csabát más fából faragták. Ő csapatkapitány, réges-rég kivívta a társak elismerését. Fogyatékossága dacára oszlopos tagnak számít.

Dombr+ídi kapus Ol+íh Csaba PS1_7513

Kattintson a képre a galériáért!

Támogatják, segítenek neki, senki nem akad fenn azon, hogy karjára húzza a csapatkapitányi karszalagot, netán éppenséggel bekötik a cipőfűzőjét. Naná, hogy Szűcs Gábor, a nevelőedzője csupa jót tud mondani róla. Testnevelő tanárként negyedikes általános iskola kora óta foglalkozik az ifjú titánnal. Anno a mezőnyben védőt játszott, de váltig állította: védeni akar. Előbb a tréningeken állt be, majd több korosztályos tornán bizonyított, olyannyira, hogy megesett, neki ítélték a legjobb kapusnak járó különdíjat. A hétvégén a „nagycsapat” keretébe szólították, kispados volt a Kék elleni meccsen. A debütálás elmaradt, de ami késik, nem múlik.

– Az elején rosszul viseltem, hogy bántottak, bénának csúfoltak, idővel azonban megszoktam – mesélt Oláh Csaba a korai időszak megpróbáltatásairól. – Már lepereg rólam, megtanultam együtt élni ezzel, egyébként is egyre többen ismernek, ritkábban fordul elő hasonló eset. Éppen a fogyatékosságomnak köszönhetően keményebb, kitartóbb lettem. Lehet, ha teljesen egészséges lennék, talán hamarabb feladnék mindent. Így viszont erőt ad, hogy megmutassam, én is érek annyit, mint azok, akiknek semmi bajuk.

Nem félti a kezét

Oláh Csaba nagy sorozata szakadt meg szombaton. A Kékkel vívott ifimeccs előtt utoljára november 8-án kapott gólt. Zsinórban öt mérkőzésen „nullázott”, legutóbb viszont háromszor is bevették kapuját.

Dombr+ídi kapus Ol+íh Csaba PS1_7510

Kattintson a képre a galériáért!

Na nem mintha bárki nyakába varrná a történteket, pláne, hogy a középmezőnyhöz tartozó csapat így is nyert.

– Komolyan veszem a focit, tisztában vagyok azzal, hogy hátrányból indulok, de pontosan ebből merítek erőt – nyomatékosította a dombrádi „portás”. Fejlődnöm, tanulnom kell, ez egyértelmű. Egyik kezemre húzok csak kesztyűt, leginkább a bal karommal védek, de a jobbot is tudom használni. Nem féltem azt sem, mert csuklóig nem érzem a fájdalmat, nyugodtabban merek öklözni vele.

– Szeretném kipróbálni magam magasabb osztályban, tartok tőle, hogy erre kevés esélyem lesz, de úgy vagyok vele, mindent meg kell tennem ennek érdekében.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország március 24-i számában és a kelet.hu-n.








hirdetés