Délceg családtagok

Délceg családtagok

Nagyobb városokban helye lenne egy olyan parknak,
ahol minden fánál
táblácskák jeleznék, ki
ültette és melyik családban száll
apáról fiúra a gondoskodás
felelőssége és öröme.
Nyéki Zsolt jegyzete


Manapság, amikor nem csak a használati
tárgyaink, hanem már az ételeink
is egyre inkább műanyagból
(értsd: mesterségesen
előállított anyagokból)
készülnek, különösen
aggódhatunk természetes
környezetünkért, benne minden
fáért, amit
kivágnak. Erősödik is a
társadalmi kontroll az ilyen
intézkedéseknél, ami jó,
hiszen jelzi: óvjuk, védjük
természeti értékeinket.
Ám mint az embernek, úgy a
fáknak is lepereg egyszer az a bizonyos
homokóra, s el kell fogadni az
elmúlás tényét.


A legjobb persze az lenne, ha minden kivágott
fa helyett kettőt
ültethetnénk, ám ha e nemes
szándékot bekorlátozza is a
szűk tér, számos
lehetőség kínálja
magát a zöldfelületek
gyarapításához. Nagyobb
városokban helye lenne egy olyan
parknak, ahol minden
fánál
táblácskák jeleznék, ki
ültette és melyik családban
száll apáról fiúra a
gondoskodás felelőssége és
öröme. Jó lenne
örökbefogadni egy-egy fát, s
gondoskodni róla akár
generációkon át.
Családtaggá válhatna egy-egy olyan
óriás, amelynek törzsét
megsímogatva elmondhatnánk a
gyerekeinknek: érzed, még őrzi
nagymamád, nagyapád tenyerének
melegét…


Mondják, ha egy ember az életében
legalább tíz fát
elültet, akkor már ad valamit a
világnak. Ültethetnének
fát születésnaposok,
egybekelő jegyesek,
osztálytalálkozóra
összesereglő régi diákok
– se szeri, se száma az ötleteknek.
Egy-egy kényszerű irtás
láttán könnyen elszaladnak a
gondolatok, jó lenne, ha minél több
tett is követné ezeket.


– Nyéki Zsolt –








hirdetés