Noha, az újonc egylet a rajtnál beragadt, háromszor zakózott zsinórban, mindez már csak halvány emlék. Az elmúlt hetekben ugyanis elfejtett veszteni a gárda, immár zsinórban szállított öt győzelem sorakozik neve mellett a táblázaton. 

Noha legutóbb Mátészalkán megcsúszott a Kósa-legénység, a minimális különbségű vereség dacára megsüvegelendő az eddig nyújtott teljesítmény. Mi több: az őszi zárófordulóban, szombaton a Balmazújváros ellen esedékes hazai összecsapáson  tovább fényezhető a bizonyítvány.

– A „kemény mag” mellé jó játékosokat sikerült idecsábítani: négyen érkeztek közvetlenül a rajt előtt, majd menetközben, amikor feltérképeztem a hiányosságokat, újabb két emberrel erősítettünk, szigorúan posztra igazolva  – merült a részletekbe id. Kósa István, aki edző, szakosztályvezető, vagyis afféle mindenes. Tény továbbá, hogy ő alapította az együttest, amely nélküle aligha tartana ott, ahol. – Ezzel együtt büszke vagyok arra, hogy a keret tagjainak, több mint fele demecseri kötődésű. Az edzések és a meccsek során összekovácsolódott a társaság, ez egyértelműen elősegítette az eredményes szereplést. Az eddig nyújtott teljesítmény is felülmúlta várakozásainkat, elvégre előzetesen bentmaradás volt a cél.  Ahogy mondani szokás: evés közben jön meg az étvágy, persze ahhoz, hogy előrelépjünk, nem elég, ha mi hozzuk a mérkőzéseket, az előttünk állók botlását is ki kell szurkolnunk. Másfelől, a csapatnak jól megy, ez egy dolog, viszont most már azzal is szembesülünk, figyelnek, készülnek ránk az ellenfelek, ami tőlünk egyre több munkát igényel.

No persze, Demecserben sem kolbászból fonják a kerítést. Mindazonáltal id. Kósa István nem siránkozik, a jelenlegi viszonyok között próbál maradandót alkotni.

– Az önkormányzat biztosítja ingyen és bérmentve a sportcsarnok használatát, tőlük ennyire számíthatunk. Szerények a lehetőségek, néhány helyi vállalkozó segítségére támaszkodhatunk, de nem panaszkodunk, teszi a dolgunkat. Ez van, ezt kell szeretni. A munka nem állhat meg, céljaink elérése érdekében küzdünk, hajtunk, küszködünk…

- Koncz Tibor -