Demencia: az időskori rémálom

Demencia: az időskori rémálom
Demencia: az időskori rémálom

Nyíregyháza – A demenciában szenvedők és hozzátartozóik mindennapi gondjairól és a megoldási lehetőségekről tartott értékes előadást a napokban Kovácsné Mercs Mónika szakmai igazgatóhelyettes a Sóstói Szivárvány Idősek Otthonában.

A Nefelejcs Egyesület szervezte programon elhangzott: a köznyelvben csak időskori elbutulásként emlegetett demencia sajnos sok szépkorút fenyeget. A folyamat általában irreverzibilis (visszafordíthatatlan), csak lassítani lehet a szellemi és alkalmazkodási képesség fokozatos hanyatlását. Több mint száz betegség okozhat demenciát, a megbetegedésnek több stádiuma van.

A kezdetben apró feledékenységet észlelő beteg odáig juthat, hogy végül saját arcát sem ismeri fel a tükörben. A demencia tüneteit felismerők kezdetben próbálják ügyesen leplezni betegségüket hozzátartozóik, környezetük előtt, jó kommunikációs készséggel egy ideig talán elodázható a tényekkel való szembenézés. 

Alfától omegáig


Tudta Ön?
Demencia: A lelki és szellemi képességek
csökkenése, az intellektus, a társadalmi viselkedésmódok, és az alkalmazkodási
képesség fokozatos hanyatlása. Egyaránt károsodik a memória, a gondolkodás,
az ítéletalkotás, a tanulás, a figyelem képessége és a személyiség. Az állapot
lehet átmeneti (például mérgezés esetén), azonban a folyamat többnyire visszafordíthatatlan,
különösen az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél. Gyakran sok kis szélütés
okoz demenciát az agyszövet fokozatos elpusztításával.

A Nefelejcs Egyesület néhány éve alakult a Sóstói Szivárvány Idősek Otthona
dolgozóiból és az ellátottak hozzátartozóiból. Célja a megváltozott gondolkodású
idős emberek és hozzátartozóik segítése.

– A korai stádium még alig észrevehető, hiszen mindannyiunkkal előfordul, hogy szórakozottak, figyelmetlenek, határozatlanok vagy kissé feledékenyek vagyunk olykor-olykor. Idővel mindez fokozódik, nagyobb méreteket ölt. Már jól ismert környezetben is nehezen tájékozódik a személy, fontos dolgokat is elfeled, olykor szókeresési zavarral küzd, egyre inkább elhanyagolja küllemét, személyes higiéniáját.

– Alig képes boldogulni a postán, a bankban vagy más hivatali ügyintézéskor. A késői stádiumban már a régi szép idők is a feledés homályába vésznek, a közeli hozzátartozókból csupán ismerős idegenek lesznek, a beteg egyre inkább segítségre szorul az élet minden területén. A végstádiumban már alig tart kapcsolatot a külvilággal, előbb testtartási- és járási zavarok, végül teljes ápolási függőség jelentkezik. Az orvostudomány csupán e szomorú leépülési folyamat mérséklésére képes – ismertette a tényeket a szakmai igazgatóhelyettes.

– Palicz István –








hirdetés