Demokrácia rácsapással
Nyéki Zsolt
Bennünk, magyarokban valahogy rossz emlékeket idéz ez fel, ám ettől függetlenül egy ilyen tettnek minden erkölcsi és jogi aggályon felülállónak kell lennie – márpedig a francia vadászgépek líbiai csapásmérése bennem erős kételyeket ébreszt.
Az amerikai-brit-francia trió vezeti a nemzetközi akciót, s a véget nem érő iraki invázióval ellentétben ezúttal megvárták az ENSZ jóváhagyását. Így most legitimációt szerezve hangoztathatják: kérem, be kell tartatnunk az ENSZ határozatát.
Csakhogy az úgymond fejlett világ e jeles képviselői már számtalanszor bebizonyították, hogy a pénzt, s paripát nem kímélő nemes tetteikre csak akkor szánják el magukat, ha azt az érdekeik megkívánják.
A zászlóra most is a demokrácia és a lakosság megvédését tűzték, ám tudjuk: a rohamot vezénylők fenntartják maguknak a jogot, hogy időtől, tértől s körülményektől függően eldöntsék, mikor sietnek egy ország s lakossága védelmére. A ruandai népirtás például nem érte el ugyanennek a körnek az ingerküszöbét, pedig ott és akkor egymillió civilt mészároltak le. Az ’56-os magyar polgárháború sem érte meg a bátor fellépést – kaptunk helyette bátorító üzeneteket és zenét a Szabad Európa Rádión.
Nem mozdultak az öltönyös urak a marosvásárhelyi pogrom alatt sem, ahol magyarokat vertek agyon bunkósbottal felfegyverkezett bányászok – a fejlett világ helyett a Gábor-cigányok siettek a magyarok segítségére. Nos, ez is felrémlik, ha valahol bombával emelkedik fel egy Mirage…
- Nyéki Zsolt -
