2009.08.21. 20:54
KM portré: Cserti Józsefné
<p>Nyíregyháza - Fél<br /> évszázada nem kívánt<br /> „élettársat” kaptam magam<br /> mellé: a cukorbetegséget.</p>
Cserti Józsefné, a
Cukorbetegek Nyíregyházi
Egyesületének tagja az első
megyénkbeli, aki magáénak tudhatja
a Joslin emlékérmet és oklevelet.
Ezt a kitüntetést a bostoni
székhelyű Joslin Diabetes Center
adományozza világszerte azoknak az 1-es
típusú, inzulinnal élő
cukorbetegeknek, akik ötven éve vagy
annál hosszabb ideje élnek együtt
ezzel a betegséggel.
Az elismeréseket az éves
találkozókon adják át,
melynek helyszíne idén Veszprém
volt. Itt ünnepelte huszadik, jubileumi
születésnapját a Diabetes
cukorbetegeknek szóló folyóirat.
– Tizenegy éves voltam, amikor a
Debreceni Gyermekklinikán
diagnosztizálták nálam a
cukorbetegséget. A szüleim nagyon
megijedtek, hiszen elmondták nekik, hogy ez egy
gyógyíthatatlan kór, és
életem végéig inzulint kell
használnom, amely a szénhidrátok,
fehérjék és zsírok
anyagcseréjének
szabályozásában vesz részt.
Nem volt más választásom,
megtanultam együtt élni a
diabétesszel. Nem panaszkodom, a
betegségemnek nincsenek
szövődményei, boldog és teljes
életet élek. Negyven évig
dolgoztam a városi könyvtárban.
Férjnél vagyok, két gyermekem
és három unokám van. Vezetem a
háztartást, nagyon szeretek főzni. A
cukorbetegek diétájának
lényege, hogy mindent ehetünk, csak a
cukor- és szénhidrát-bevitelt kell
minimálisra csökkentenünk. A
család is ebben a szellemben
készíti el az ételek nagy
részét, sok gyümölcsöt
és tejterméket fogyasztunk, de a
sütemény sem marad ki a
hétvégi menüből, csupán
cukorpótlót használunk
valódi cukor helyett – meséli
Cserti Józsefné.
Mint mondja, szereti a természetet, szabad
idejében előszeretettel kirándul,
olvas. Amikor arról kérdeztük, hogy
mit jelent neki a Joslin-díj, a
következőket válaszolta: –
Hatalmas elismerés, amiért
legfőképp a szüleimnek lehetek
hálás. Amikor gyerek voltam,
édesapám adta be nekem az inzulint,
míg meg nem tanultam saját magam
adagolni.
Édesanyámnak és
nagymamámnak köszönhetem, hogy ma a
diabetest nem betegségként, hanem
állapotként kezelem.
Tiszavasváriban megszerveztem a
Cukorbeteg klubot, ahol válaszolok a
sorstársaim kérdéseire, jót
beszélgetünk és diétás
recepteket cserélünk. Immár
én segítek másokon, ami
nagyszerű érzés.
- Palicz István -