Helyi közélet

2009.08.21. 20:54

KM portré: Cserti Józsefné

<p>Ny&#237;regyh&#225;za - F&#233;l<br /> &#233;vsz&#225;zada nem k&#237;v&#225;nt<br /> &#8222;&#233;lett&#225;rsat&#8221; kaptam magam<br /> mell&#233;: a cukorbetegs&#233;get.</p>

Cserti Józsefné, a

Cukorbetegek Nyíregyházi

Egyesületének tagja az első

megyénkbeli, aki magáénak tudhatja

a Joslin emlékérmet és oklevelet.

Ezt a kitüntetést a bostoni

székhelyű Joslin Diabetes Center

adományozza világszerte azoknak az 1-es

típusú, inzulinnal élő

cukorbetegeknek, akik ötven éve vagy

annál hosszabb ideje élnek együtt

ezzel a betegséggel.

Az elismeréseket az éves

találkozókon adják át,

melynek helyszíne idén Veszprém

volt. Itt ünnepelte huszadik, jubileumi

születésnapját a Diabetes

cukorbetegeknek szóló folyóirat.

– Tizenegy éves voltam, amikor a

Debreceni Gyermekklinikán

diagnosztizálták nálam a

cukorbetegséget. A szüleim nagyon

megijedtek, hiszen elmondták nekik, hogy ez egy

gyógyíthatatlan kór, és

életem végéig inzulint kell

használnom, amely a szénhidrátok,

fehérjék és zsírok

anyagcseréjének

szabályozásában vesz részt.

Nem volt más választásom,

megtanultam együtt élni a

diabétesszel. Nem panaszkodom, a

betegségemnek nincsenek

szövődményei, boldog és teljes

életet élek. Negyven évig

dolgoztam a városi könyvtárban.

Férjnél vagyok, két gyermekem

és három unokám van. Vezetem a

háztartást, nagyon szeretek főzni. A

cukorbetegek diétájának

lényege, hogy mindent ehetünk, csak a

cukor- és szénhidrát-bevitelt kell

minimálisra csökkentenünk. A

család is ebben a szellemben

készíti el az ételek nagy

részét, sok gyümölcsöt

és tejterméket fogyasztunk, de a

sütemény sem marad ki a

hétvégi menüből, csupán

cukorpótlót használunk

valódi cukor helyett – meséli

Cserti Józsefné.

Mint mondja, szereti a természetet, szabad

idejében előszeretettel kirándul,

olvas. Amikor arról kérdeztük, hogy

mit jelent neki a Joslin-díj, a

következőket válaszolta: –

Hatalmas elismerés, amiért

legfőképp a szüleimnek lehetek

hálás. Amikor gyerek voltam,

édesapám adta be nekem az inzulint,

míg meg nem tanultam saját magam

adagolni.

Édesanyámnak és

nagymamámnak köszönhetem, hogy ma a

diabetest nem betegségként, hanem

állapotként kezelem.

Tiszavasváriban megszerveztem a

Cukorbeteg klubot, ahol válaszolok a

sorstársaim kérdéseire, jót

beszélgetünk és diétás

recepteket cserélünk. Immár

én segítek másokon, ami

nagyszerű érzés.

 

- Palicz István -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában