Hatvanhárom éve tolják együtt az életük szekerét

A Szilágyi házaspárt az egyik áruház parkolójában pillantottam meg. Miután János bácsi kiszállt az autóból, úriemberhez és figyelmes házastárshoz méltón a jobb oldali ajtóhoz sietett, hogy kisegítse az „anyós­ülésből” feleségét, Erzsikét. Egymásba karolva sétáltak el a bejáratnál kígyózó fémszekerekhez, majd felerősítették szájmaszk­jukat, elővették a bevásárlócetlijüket, és guruló kosarukkal eltűntek a vásárlótérben. Már az autójuk felé tartottak, amikor megszólítottam őket, na nem egy kenyérre, inkább némi kenyérszövegbe valót kérve az idős pártól.

Sok mindent megéltek

– Indokoltnak és észszerűnek tartjuk a kijárási korlátozást, az ütemezett vásárlási rendet, az idősek fokozott védelmét. Én 88 éves vagyok, a nejem egy híján 90, fokozottan ki vagyunk téve a vírusfertőzés veszélyének. Jóformán csak bevásárolni járunk, az időnk legjavát otthon, kettesben töltjük. Az asszony főz, mos, én takarítok – mesélte a családfő.

– A lányunk a családjával Svájcban él, csak magunkra számíthatunk. Hatvanhárom éve vagyunk házasok, sok jót és nehézséget is megéltünk már együtt – mondta Erzsike néni.

PI