Díjeső az esőben
Michael Haneke
Az estélyre érkező sztárok ennek ellenére mesés ruhakölteményekben pózoltak a fotósok előtt, de szemlátomást megkönnyebbüléssel vették, amikor végre tető alá léphettek. Viharos volt a díjátadó is, mivel az előre borítékolható nyertesek mellett némelyik díj ugyanolyan hidegzuhanyként érte a közönséget, mint a ránk szakadt zivatar. Tulajdonképpen már a fesztivál felénél sejteni lehetett, hogy az Arany Pálma Michael Haneke Amour (Love/Szerelem), Cristian Mungiu Dupã Dealuri (Beyond the Hills/A dombok mögött) és esetleg Leos Carax Holy Motors című alkotása között fog eldőlni.
Végül is az osztrák direktornak Michael Hanekenek, aki előző versenyfilmjével A fehér szalaggal 2009-ben megnyerte az Arany Pálmát, sikerült diadalára rádupláznia az Amour-al. A román rendező, Cristian Mungiu ezúttal a Legjobb Forgatókönyv díját kapta a Dupã Dealuriért és a díjátadón nem mulasztotta el emlékeztetni az embereket, hogy a történetet valójában maga az élet írta. A román film főszereplői Cristina Flutur és Cosmina Stratan megosztva kapták meg a Legjobb Női Alakítás díját, mely szintén nem ért senkit váratlanul, hiszen valóban remek alakítást nyújtottak. Számítani lehetett Thomas Vinterberg Jagten (The Hunt/A vadászat) című filmjének főszerepéért Mads Mikkelsen szintén megérdemelt Legjobb Férfi Alakítás díjára is. Az viszont meglepetés volt, hogy a fesztivál legeredetibb és legkülönlegesebb filmje, a Holy Motors nem kapott díjat. Meg is kérdezték erről a zsűrit, mire azt a választ kaptuk, hogy három film volt, mely alaposan megosztotta őket, ebből egy, Carlos Reygadas mozija a Post Tenebras Lux kapott díjat, a másik kettő nem.
A Zsűri Díja Ken Loach jól megírt és finom humorral fűzerezett alkotását a The Angels’ Share-t (Az angyalok részesedése) illette, ami méltán kiérdemelné az idei fesztivál legszórakoztatóbb versenyfilmje címet is. Leginkább Carlos Reygadas Post Tenebras Lux című filmjét kérte számon a sajtó a zsűrin, mely a Legjobb Rendező díját kapta. Az indoklás kiemelte, hogy kivételes az a fajta alkotói szabadság és kockázatvállalás, amit a mexikói rendező képvisel. Az erős versenymezőny legalján volt Matteo Garrone Reality című filmje, amiről jóformán meg is feledkeztünk a fesztivál végére. Nem kis meglepetést okozott hát, amikor a Reality kapta a Grand Prix-t. A miért kérdés nem hangzott el, a választ úgyis mindenki sejti: a zsűri elnöke Nanni Moretti olasz és köztudott, hogy Cannes kevés olasz filmet válogat versenybe, ha mégis, akkor sem gyakran nyernek.
- Váró Kata Anna -
