Dilemma Gyulaházán: menni vagy maradni?

A csíkos mezes gyulaháziak a két Nyírkarász elleni meccsen az ősi rivális fölé nőttek
A csíkos mezes gyulaháziak a két Nyírkarász elleni meccsen az ősi rivális fölé nőttek - © Fotó: Dodó Ferenc
Gyulaháza – Az élet írta a forgatókönyvet, hogy az ősi rivális otthonában lehettek bajnokok.

Ez a világ sem olyan már, mint régen! Húsz-harminc, de akár még tíz éve sem volt nagyon elképzelhető, hogy senkinek a haja szála sem görbült volna a gyulaházi csapatból, miközben az ősi rivális Nyírkarász otthonában ünnepli a bajnoki címét (de fordítva éppúgy).

Ehhez képest szerdán 4–0-ra nyert Nyírkarászban a megyei II. osztály Nyírerdő-csoportjában listavezető Gyulaháza, és mivel a legfőbb riválisnak számító Tiszakanyár 5–4-re veszített Pátrohán, ünnepelhettek is a vendégcsapat tagjai. Miközben senkinek semmi bántódása nem esett. És az élet tényleg így akarta, hogy ezen a mérkőzésen dőljön végleg az elsőség sorsa. Ha az eredeti időpontban rendezik a meccset, ilyesmi szóba sem kerülhetett volna. Mert márciusban legfeljebb a Bayern München szokott bajnoki címet ünnepelni…

– Ettől különlegesebb tényleg nem lehetett volna a történet – mondta Bardi Béla, Gyulaháza polgármestere, a sportegyesület elnöke, akinek aztán tényleg jó néhány története van a kevésbé békés szomszédvári rangadókról. – Évtizedekig mi voltunk azok, akik alacsonyabb osztályban szerepeltünk, akik mindig Nyírkarász mögött kullogtunk, és most éppen a legősibb rivális otthonában nyertünk. Ráadásul négy nullra, és mivel ősszel otthon is ennyi volt az eredmény, a két meccsen összesen nyolc gólt szereztünk a Karász ellen. Ma már nem olyan éles a szembenállás, mint korábban, úgyhogy semmilyen bántódásunk nem esett. A meccsen pedig egyértelműen igazoltuk, hogy jobbak vagyunk, idő kérdése volt, hogy mikor találunk be a kapuba, végül a legjobbkor, az első félidő végén és a második elején szereztük az első két gólt, ami eldöntötte a meccset.

És azt vajon eldöntötték-e már a megyei I. és II. osztály között liftező gyulaháziak, hogy vállalják-e az indulást a magasabb szinten.
– Átgondoljuk és meghozzuk majd ezt a döntést, hozzáteszem, nem nézem jó szemmel, ami a megye egyben történik, mert olyan összegek repkednek fizetésekként, amivel egyrészt nem tudunk és nem is akarunk versenyezni, másrészt előbb-utóbb biztos, hogy az amatőr futball végét jelentik majd – véli Bardi Béla. – Most még ünnepelni akarunk, a vasárnapi, Ajak elleni meccsünkre ingyenes lesz a belépés, csapra vágunk egy hordó sört, két üstben is főzünk valamit, és a zenész játékosainkat, a két Gátit megkérjük, hogy játsszanak is valamit a végén. Az egyikük öt sárga lap miatt úgysem játszhat, úgyhogy ő már korábban is hangolhat, mondjuk a Bajnokcsapat című nótára.
Bardi Béla tisztában van vele, hogy a tavaszi szezon nem mindig volt diadalmenet a csapat számára, de közben nehéz döntéseket is meg kellett hozniuk, hiszen elköszöntek három játékostól, az őszi szezon végén érdemei elismerése mellett elengedték Deák Zoltán, a csapat egyik legjobbja, Tóth Dávid pedig súlyos térdsérülést szenvedett. Őt persze várják vissza. Hogy a megye egybe vagy a megye kettőbe, az majd kiderül.

Műtőasztalon a meccs napján

A csapat edzője, Bardi Gábor nem lehetett ott a szerdai mérkőzésen, mert gerincműtéten esett át. Úgy gondolta, hogy rutinszerű beavatkozásról van szó, és a meccsre már ki is engedik, ám végül öt órát töltött a műtőasztalon.

Az már külön pikantériája a történetnek, hogy a Nyírkarász–Gyulaháza derbi napján került sor a műtétre, amelyet nyírkarászi származású orvos végzett…



Sporthírek






hirdetés