Döntsünk és kérjük számon!

Illusztráció
Illusztráció - © Forrás: huffingtonpost.com
Annak, hogy egy önkormányzati képviselő-testület miként végzi a munkáját, nagyon sok fokmérője lehet.

Azt már megszoktuk, hogy a lakosság általában a „külsőségek” alapján ítél: készül-e járda, út vagy valamilyen látványos beruházás? A harcot, a minden forintért való küzdelmet már kevésbé érzik. Bár az utóbbi időben elég célirányossá váltak ezek a csaták, ugyanis sokszor a „központi akarat” szabja meg a lehetőségeket. Kell, nem? A kiírt pályázatok fontos iránymutatók lehetnek, s néha meg kell alkudni.

Több mint huszonöt év telt el a rendszerváltás óta, s lassan megtanulja mindenki, mi a módi. Igaz, a változás örök, soha sem áll meg. Tapasztalhatjuk: különösen egy-egy politikai váltás hozhat eget rengető, a réginek homlokegyenest más intézkedést, tartalomban és felépítményben egyaránt. Azt már csak halkan jegyzem meg. Akkor szomorodik el az ember, ha látja a jogtalan előnyöket, a részrehajló döntéseket…

De hiába az érdek, a négyévenkénti megmérettetés komoly kényszer. Elvitathatatlan, a képviselők, a polgármesterrel az élen, gazdái egy településnek. S nem mindegy, miként bánnak a rájuk bízott értékekkel. Valóban, megérdemlik a kiemelt figyelmet, akik jól végzik munkájukat, különösen, ha mindez még tárgyiasul is. Bátran kiállhatnak: íme, a fegyelmezettség, a takarékosság, a mértékletesség meghozza gyümölcsét. Ezzel elnyomva a kritika hangját: a „bezzeg a szomszédban lehet”-et.

S ha már a „nép” került szóba, bizony egyre kevesebben akarnak beleszólni a közösségük életébe. A közmeghallgatások – hacsak nem egy létkérdésről szól – érdektelenségbe, olykor unalomba, „úgy sem változik semmi” szólamokba süllyednek. Pedig a demokráciának éppen ez lenne a lényege: mi döntsünk és számon kérjünk!

Dankó Mihály








hirdetés