Drámák a játékokon

Drámák a játékokon
© Illusztráció: getty images
Mindig meghatódom, amikor felcsendül a magyar himnusz az olimpiákon, persze ezt nem mondom el senkinek sem. A napokban is megkérdezte a hitvesem: „Te könnyezel?” Természetesen visszautasítottam a vádakat, s keményen így válaszoltam: „Ó, dehogy, csak az a fránya allergia.” M. Magyar László jegyzete.

A mieink kimagasló teljesítményei mellett leginkább az olimpiai játékok emberi történetei érintettek még meg. Kiemelném a JÁTÉKOK szót, hiszen néhány résztvevőnél valóban az örömsportolásról volt szó, nem pedig a görcsös, a minden áron győzni akarásról, a társadalom által elvárt megfelelésről. Többen ugyanis drámaként élték meg, ha nem állhattak fel a dobogóra. Ellenben a sportolás öröme sugárzott azokból a német ikrekből, akik maratonfutásban indultak, s a célba egyszerre, kéz a kézben érkeztek.

Minden tiszteletem azé a bolgár-ausztrál evezősé, aki 48 évesen lapátolt az ifjú titánok között. Csodálatra méltó annak a két rivalizáló női futónak az esete, akik megbotlottak egymásban, a földre estek, de nem adták fel, egymást biztatva befutottak a célba. S ott voltak azok a magyar lányok is, akik fájós lábbal és gyomorrontással küszködve sportszerűen küzdöttek.

Láthattuk továbbá azt is, hogy mi varázsolja széppé és izgalmassá a sportot: amíg nincs vége, bármi lehet a kimenetele, bárki győzhet. Sajnos, sok esetben ezt éppen ellenünk, magyarok ellen bizonyították a külföldi sportolók például párbajtőrvívásban, vízilabdában. Ám nincs ok az elkeseredésre. Négy év múlva ismét lesz olimpia…

M. Magyar László

Címkék: , ,







hirdetés