Ecseden az egységben az erő

Ecseden az egységben az erő
Az őszi bajnok teljesítményének értékelése: a kiegyensúlyozott NB III-as mezőnyben tizenegy győzelmet is aratott a Nagyecsed, amely négy pont előnnyel várhatja a tavaszi folytatást

Feczkó Tamás 31 évesen megkapta élete első felnőttcsapatát és az NB III. őszi szezonjában nyomban az élre navigálta a Nagyecsedet. Fantasztikus időszakot éltek át a szatmári labdarúgók, akik két fantasztikus meccsel és négy pont előnnyel zárták a szezont.

– Az a város, amelyikben az emberek ennyire szeretik a sportot, mint Nagyecseden, megérdemlik, hogy hértől hétre örömet szerezzen nekik a futballcsapat – nyitott az őszi szezon értékelése kapcsán Feczkó Tamás edző. – Nekünk talán sikerült megfelelni a kívánalmaknak, amiért köszönet jár Kovács Lajos polgármesternek és Fodor András elnöknek, akik olyan nyugodt feltételeket teremtettek, hogy nekünk valóban csak a futballra kellett koncentrálni.

Sporttörténelmet írtrunk: a Nagyecsed még sosem állt NB III-as dobogón, mi pedig egy forduló kivételével végig az első helyezést foglaltuk el. Nem néztem utána, de szerintem olyan még nem volt: egy bajnokságot vezető csapat meccsenkénti kétgólos átlaggal rendelkezik, miközben a sportszerűségi verseny végén kullog. Pedig nem hinném, hogy a miénk a legdurvább csapat a mezőnyben. Viszont azt kell mondanom, a kiállítások összességében előnyünkre váltak, mert még jobban összekovácsolták a csapatot.

A szezon úgy kezdődött, hogy az Ecsed a Borsod megyei II. osztályú Bodrogkisfaluddal szemben kiesett a Magyar Kupából. Majd kezdetét vette a hatalmas bajnoki menetelés.

– Az a pofon még jókor jött, hiszen az előkészületi mérkőzések olyan jól sikerültek, hogy a játékosok már-mér kezdtek elszállni maguktól – váltott témát a fiatal szakvezető. – Sokan mondták, hogy szerencsés a sorsolásunk, erre én azt felelem: előbb-utóbb mindenkivel játszani kellett. Kétségtelen viszont, hogy a bajnokság eleji győzelmek lendületet adtak a csapatnak, az első hat forduló után még százszázalékosak voltunk. Azt is emlegetik velünk kapcsolatban, hogy szerencsém volt, mert jó keretet örököltem. Azt viszont kevesen tudják, hogy egy teljesen más játékrendszerre álltunk át, a kezdőcsapatban pedig legkevesebb négy, de gyakran öt újonnan igazolt labdarúgó kapott rendre helyet.
Adódik a kérdés: nem hazudik a tabella? Valóban a Nagyecsed a csoport legjobb csapata?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben tizenegy győzelmet arattunk – közelítette meg a kérdést Feczkó Tamás. – A csapategységünk rendkívül jó, talán ennek köszönhetjük az elsőségünket, ilyen miliőben valóban öröm dolgozni. Tudom, hogy minden győzelem három pontot ér, egy pár mérkőzést mégis kiemelnék: a Tiszalök ellenit, amelyen a huszadik perctől ember- majd gólhátrányban játszottunk, mégis nyertünk; a nyírmadait, ahol olyan fegyelemezetten játszott a csapat, hogy még engem is meglepett; a hajdúböszörményit, amelynek utolsó hét percét sosem feledjük; no és a Kisvárda ellenit, amelyen ki-ki meccsen biztosítottuk be őszi bajnoki címünket, miközben öt korábban bevetett védőjátékosunkból négy civilbe nézte a mérkőzést. Az ilyen hangulatú meccsekért, no meg az ilyen őszi szezonért érdemes ezzel a szakmával foglalkozni.

Remek hajrák

Feczkó Tamásnak nincs egyéni rangsora, inkább
azt emelte ki: a huszas keretbõl tizenhét játékos
legalább egyszer tagja volt a kezdõ tizenegynek. A gárda
elsõ félidei gólkülönbsége 9–7,
a szünet utáni idõszaké 21–9, ezen belül
az utolsó negyedórájé 11–1. Vagyis remek
hajrájának köszönhetõen többször
is meccset nyert az õszi elsõ.

– Bodnár Tibor –








hirdetés