Édes élet a homokon?

Édes élet a homokon?
© Illusztráció: getty images
Álom, álom, édes álom. A Csárdáskirálynőből kiragadott idézet kimondottan passzol néhány megyei gazdálkodó (és most már egy önkormányzat), illetve vállalkozó tervéhez, akik belevágtak a batátaként is emlegetett növény, az édesburgonya termesztésébe. A kezdeti lelkesedésnek további lökést adhatnak az eddigi tapasztalatok, miszerint a „piros krumpli” szereti a Nyírség homokos talaját. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.

Az édesburgonya meghonosodásának megágyazhat a dohányágazat agóniája (az uniós támogatás két évvel ezelőtti megszűnése, a nemzeti támogatás csúszása, a dohánygyárak lanyhuló kereslete) is, így benne van a pakliban, hogy a füstölgő megyei gazdák átpártolnak a batátára. Erről az utóbbi időben több gazdálkodóval is beszéltem, olyanokkal, akik voltak olyan bátrak, és belevágtak a lecsóba, akarom mondani az édesburgonyába. Egyöntetű vélemény, hogy a növény alapvetően igénytelen és jól megél a homokos talajon, s adott esetben a gyengülő dohányágazatban jelenleg foglalkoztatott, szakképzetlen munkaerőt (ez a megyénkben nem kevés embert jelent) is fel tudná szívni.

Azt természetesen most még nem lehet pontosan megmondani, lesz-e nálunk jövője a batátának. Nagy hiba lenne elkiabálni bármit is, hisz láttunk már a szabolcsi karón varjút, az azonban sose baj, ha vannak, akik mernek nagyot álmodni. És persze édeset. Az meg idővel úgyis kiderül, mi sül ki ebből a dologból. Ha más nem, egy jó tányér sült krumpli bizonyosan.

Tarnavölgyi Gergely








hirdetés