EGÉSZSÉGES TALAJ, EGÉSZSÉGES ÉLELMISZER – Dr. Márai Géza

EGÉSZSÉGES TALAJ, EGÉSZSÉGES ÉLELMISZER – Dr. Márai Géza
A fogyasztó számára az élelmiszer egészsége, az egészséges élelmiszer magától értetődő. De valóban így van-e ez? Az emberi táplálék sokféle lehet, egyben azonban mind közös: eredetük a talaj, mint élettér.

Az egészséges talaj eleven, élettel teli közeg, amelyet közismerten és összefoglalóan „talajéletnek” nevezünk. A talajélet gondoskodik arról, hogy a talaj érett, morzsás szerkezetében a növények természetes állapotukban növekedhessenek, tárolódjon az elegendő levegő-, nedvesség- és humusz-tartalom, valamint az ásványi (makro-mikro) elemek együttese, amelyek összességben és a megfelelő időben rendelkezésre állnak a növények táplálására.

Minden természetes eljárás, amely a talajt termékenyen tartja, a növények és állatok egészségét, és végül a saját egészségünket szolgálja. Az egész rendszer a talaj-növény-állat-ember tápláléklánc alapját jelenti, amelyek a magas minőségű, csak az ökológiai gazdálkodásban megvalósítható színvonala biztosíthatja, az egészséges helyben előállított, nagy távolságokon át a környezetet szállítással nem terhelő bio-élelmiszeren keresztül, a kiváló emberi teljesítményeket és a hosszú, tartalmas életmódot.

Az egészséges talaj tehát, a természet fajokban leggazdagabb környezeti rendszere (ökoszisztémája).

A gombák és algák, a baktériumok és sugárgombák a legfontosabb, de emberi szemel nem látható részei a talajéletnek. A nagyobb talajélőlények, mint pl. az ugróvillások, atkák, bogarak és a legszembetűnőbbek, a földigiliszták azok, amelyek finoman összehangolt tevékenységükkel tápanyagot szállítanak a növények gyökereinek.

Ahhoz, hogy feladatukat elvégezhessék a talajélőlényeket – haszonállatainkhoz hasonlóan – etetnünk kell. Szerves trágyával, tarlómaradványokkal és zöldtrágyával energiában gazdag tápanyagot adunk a talajba. Mindenekelőtt az élő növények adnak gyökerükkel folyamatosan fontos szerves vegyületeket a talajnak.

Legfontosabb a növekedési folyamatok körforgalmában a Nap energiájának szétosztása a talajban, a gyökereken keresztül. Ha a talajélőlények szervesanyag-ellátásában zavar keletkezik, lanyhul a talajélet. A fajok egyensúlya megbomlik, betegségek lépnek fel, ill. már nem nyomhatók el – a talaj terméketlen lesz.

Most már köztudott, hogy a jó biotalaj – és az érett komposzt is – a mikrobák, a parányi élőlények szinte elképzelhetetlenül nagy mennyiségét tartalmazza. Egy maréknyi, jól beérett föld több élő szervezetet tartalmaz, mint ahány ember él a Földön! A parányi élőlények szorosan együttműködnek, szimbiózisban élnek a növény legfinomabb hajszálgyökereivel. Táplálékuk a humusz, az elkorhadt, lebomlott, majd bonyolultan újraépült szerves-anyagok összessége.

A szabad természetben ezer évig is eltarthat, míg 2,5-3 cm vastagságú humuszréteg kialakul.

Érdemes elgondolkodni azon, Földünk felülete és magja között több ezer kilométer a távolság, és óriási tömegéből mindössze 10-30 cm vastagságú a humusztartalmú talajréteg; ez a vékonyka kis réteg teszi lehetővé az emberiség létfenntartását, ebből kell minden táplálékot előteremteni. Ez a 30 centiméteres réteg dönti el az emberiség sorsát! Így már érthető, hogy mennyire fontos feladat a humusz megőrzése és gondozása.

Nézzük, miért kerül veszélybe az egészséges talaj? Az ember egészségi állapota végső soron a talaj minőségétől és termőképességétől függ. Hogy ne a növényeket, az állatokat és az embereket kelljen gyógyítanunk, vissza kell adni az anyaföldnek a humuszt és vele a talajéletet, de sajnos az utóbbi években a művelt területeken riasztó méretekben csökkent a talaj humusztartalma, és romlott a talajélet.

A talaj életereje azonban a használat során csökkenhet. Az elsavanyodás, az eróziós kártételek, a tömörödés, a belvízveszély, a szikesedés közismert negatív hatású folyamtok; kevésbé ismert, de az előbbieknél talán nagyobb, hosszabb ideig tartó veszélyt jelent a termékenység romlása, a humusztartalom csökkenése, a létfontosságú mikroelemek hiánya, a tápanyagegyensúly felbomlása. A szennyezések, a kemikáliák, a növényvédő szerek káros hatása is nyilvánvalóvá vált napjainkban.

 Az igen káros iparszerű intenzív mezőgazdaság környezet-romboló hatása kiemelten jelentkezik a talaj ásványi-anyag készletének csökkenésében, a termények minőségromlásában.

A jelenség egyik legfontosabb okozója a hosszú évtizedek óta tartó általános környezet-elsavanyosodás, amely legerősebben a termőtalajon jelentkezik (pl. a savas esők, a műtrágyázás, a szintetikus növényvédőszerek, a helyi savas kiülepedések stb. hatására).

A környezetromlásnak, ennek a súlyosan kedvezőtlen folyamatnak – Magyarország termőföldjeinek mintegy 60%-át érintve – az egyik legfontosabb következménye az, hogy a termőtalajból kimosódnak a létfontosságú ásványi anyagok. Az itt termesztett növényekben is jelentős kation- és mikroelem hiány alakul ki, amely így megjelenik az ilyen élelmiszereket fogyasztó emberekben, valamint a hobbi- és haszonállatokban. Egyidejűleg viszont számolni kell az erősen savanyító hatású anionok, elsősorban a foszfor (P) feldúsulásával.

A hazai lakosság egyre nagyobb részén évtizedek óta növekvő mértékben igen nagy egészségkárosodás jelentkezik. Az egyre növekvő mértékű életmód-hiáyosságok és mindezek hátterében – sok egyéb mellett – az ellenállóképesség-csökenés, ill. allergianövekedés jelentős mértékben összefüggésben áll a fentebb leírt ásványianyag-egyensúly felbomlásával, az ilyen alapanyagokból előállított élelmiszerek feltűnő minőség-romlásával.

Az élelmiszerekben általánosan jelentkező Ca-hiány – több más tényezővel együtt, pl. D3-vitamin ellátottsága stb. – jelentősen hozzájárult a csontritkulás (az osteoporozis) betegségének drámai megnövekedéséhez, az igazi népbetegség kialakulásához. Az orvosi statisztikai adatok szerint a magyar népesség érintettsége az 1960-as években mintegy évente 130 ezer regisztrált csontritkulásos beteg-számban mutatkozott meg, míg 2005-ben ez a szám átlépte a 1,2 millió főt. Ennek a közel 10-szeres emelkedésnek az egyik kiemelkedő okozójaként a környezet, a termőtalaj tönkretételéből bekövetkezett és az élelmiszerekben megjelenő nagy Ca-hiány jelölhető meg.

Az ismertetett ásványi-anyag- és vitaminhiányok alátámasztják az igen káros – és sajnos általánosan alkalmazott – iparszerű, intenzív mezőgazdaság környezetromboló hatását, valamint ezzel együtt az élelmiszer- és takarmány-alapanyagok ásványi-anyag- és vitamin-elszegényedését. Jellemző, hogy ugyanezen a téren az ökológiailag termelt növények éppen feldúsulnak az ásványi-anyag- és vitamintartalomban, mégpedig az élő talaj és a szerves tápanyagpótlás következtében és mindazonáltal az egészséges élelmiszertermelés megvalósulása válik lehetővé.

„Készült az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával”








hirdetés