Egész Málta a magyar kutyust kereste!

Egész Málta a magyar kutyust kereste!
Egész Málta a magyar kutyust kereste!
Újfehértó – Egy nappal a máltai nemzetközi kutyakiállítás előtt tűnt el az a törpe tacskó, aki végül beseperte a díjakat.

Kik azok a handlerek?
A handlerek a kutyák felvezetői a kiállításokon. Munkájuk hasonló a zsokék munkájához. Feladatuk, hogy a kutyákat a lehető legelőnyösebben mutassák be.
A jó felvezetés közben a bíró a kutyát nézi, ezért nagyon fontos, hogy a felvezető soha ne kerüljön a bíró és a kutya közé, hiszen a bíró nem őt, hanem a kutyát szeretné bírálni. A jó felvezető harmonikusan mozog együtt a kutyával, figyelve mozgásának ritmusát, folyamatosan fenntartva vele a kontaktust. A felvezetéskor a stílus, a ruha, a színek összhangja is rendkívül fontos!

Csupán huszonhét éves, mégis profi handlernek számít, és nem csak itthon, de külföldön is! Az újfehértói Turzó János számos világversenyen ért el első helyezést az által felvezetett kutyákkal. A máltai nemzetközi kiállításra is nagy lelkesedéssel készülődött két kedves törpetacskójával, Lilivel és Frász-szal. A máltai landolást követően azonban igen kellemetlen hír fogadta Jánost:

– Közölték velem, a boksz, melyben szállítottuk a tacskókat, eltört, és Frász eltűnt! Nincs az a szó, mellyel le tudnám írni, hogy mit éltem át abban a pillanatban! A reptéri alkalmazottak nagyon készségesek voltak, minden bevetettek annak érdekében, hogy megtaláljuk a kiskutyát. De hiába kerestük órákig Frászt, sehol nem találtuk. Nyugodtan állíthatom, hogy az egész sziget megmozdult a kutyus keresése érdekében. A televízió és rádió azonnal a segítségünkre sietett, egy helikopter pedig egyfolytában a reptér felett körözött, hátha meglátják valahol az alig két kilós apróságot. Eltelt egy hosszú éjszaka, és a kutyámról még semmi hír! Lili lelkibeteg volt, hiszen eddig a nap huszonnégy órájában állandóan együtt voltak. Persze én sem tudtam hová lenni, annyira bántott a dolog.

– A kiállítás napján azonban telefonhívást kaptam. Frász bizonyára megérezte, hogy a figyelem középpontjába került, mert a kiállítás előtt néhány órával egyszer csak felbukkant a reptéren. Azonnal értesítettek engem a szállodában, én pedig figyelmen kívül hagyva a reptéri szabályokat, óvintézkedéseket, rohantam: alig vártam, hogy magamhoz szoríthassam. Ez volt, az első alkalom az életemben, amikor örültem annak, hogy Frászt kaptam! De a tréfát félre téve. Óriási kő esett le e szívemről. A ruhám sáros, mocskos lett, de ki gondolt akkor minderre! Gyors tisztálkodás és átöltözés után rohantunk a kiállításra. Láttam Frászon, hogy az utolsó erejét összeszedve teljesíti szokásos feladatát! Produkálni kellett, hiszen azért mentük oda! A versenyen aztán, minden begyűjthető díjat megszereztünk, s csupán este, a szállodába visszaérve fogtam föl, milyen csoda történt velünk az elmúlt két nap folyamán! Frász azóta még jobban ragaszkodik hozzám, és én is mélyebben átérzem, mennyire sokat jelentenek nekem!

Turzó János számára a handler-kedés, több egyszerű munkánál: szenvedély és adomány egyben. Szenvedély, amit a kis négylábúak váltanak ki belőle, és adomány, ahogyan bánni tud velük.

– Pataki Gabriella –








hirdetés