Egy életen át gyűjtögette a kerámiákat a nyíregyházi férfi

Nehéz szívvel válnak meg a tányéroktól, de muszáj jó gazdát találni nekik
Nehéz szívvel válnak meg a tányéroktól, de muszáj jó gazdát találni nekik - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Brezina András kerámiákban mentette át magának mindazt a múltból, ami emberi.

Nem mindennapi hirdetésre kaptuk fel nemrég a fejünket. Egy közösségi oldalon több mint másfél száz különleges kerámiatányért kínálnak eladásra. Amellett, hogy egyedi díszítésűek és népművészeti értékkel bírnak, nagyon régiek is vannak közöttük, így mindjárt kíváncsiak lettünk a gyűjtőre is, aki – ki tudja, mi okból – megválni készül kedves tárgyaitól. Csakhogy az elhivatott gyűjtővel, Brezina Andrással már nem beszélhettünk, ő ugyanis ez év januárjában, 87. életévében elhunyt. Helyette veje, Horváth József mesélt a komoly értéket képviselő, a 100 évesnél is régebbi darabokat tartalmazó gyűjteményről.

Tudat alatti vonzódás

– Leggyakrabban talán még a régészek is a kerámiával találkoznak, mivel ez az egyik bizonyítottan legmaradandóbb tárgyi emléktípusunk. Gondoljunk csak a mezopotámiai égetett cserepekre: máig sokat mesélnek az utókornak a saját korukról, egy rég letűnt kultúráról. Mindez csak azért jutott eszembe, mert az embereknek szerintem a kerámiákkal alakult ki a legmaradandóbb kapcsolata az eltelt évezredek alatt – indította a történetet egy kicsit messzebbről Horváth József, elmondva, hogy ilyen tudatalatti vonzódás adhatott inspirációt a gyűjtéshez az apósának is.

keramia1

A tányérok jelentős része Brezina András korában használati eszközként funkcionált, a maradék pedig olyan dísztárgyként, ami – lévén, hogy akkoriban nem volt akkora választék díszítőelemekből – egy lakás éke lehetett. Gyűjtőjük is olyan ember volt, aki az akkori kézművességhez s a népművészethez vonzódott.

Talán kiállítás is készül

– Habár a kerámiákért rajongott elsősorban, számtalan díszesen faragott, fából készült használati tárgyat és még sok mást is őrizgetett. Ezekből jó néhány értékes darabot – régi szőtteseket, családi és más fényképfelvételeket (például a híres Szipál Márton kamerájából valókat), hímzett ágyneműt – a feleségem a falumúzeumnak ajándékozott, ahol megígérték, hogy a Brezina család hagyatékából a későbbiekben egy kiállítást rendeznek – árulta el Horváth József.

keramia3
De visszatérve a különböző méretű tányérokra (amelyek között van olyan mázas égetett fajtájú, amire félszáz motívumot festettek): ezek nem kevés helyet foglalnak el ma is a Horváth család étkezőjének falán, s évente kétszer, nagy gondossággal tisztogatják meg őket, amely műveletbe szinte minden családtagot, még az unokákat is bevonják.
Értéküket az elkészítésükbe fektetett munka, alkotójuk kéz­ügyessége, többeknél pedig régi mivoltuk adja.

Tulajdonosuk gyermekkora óta gyűjtögette őket, s a világért sem vált volna meg tőlük. Most viszont – mivel szétosztani aligha lehet az unokák között – szívesen eladnák így egyben valakinek, aki szintúgy értékeli a kerámiát. Talán még egy arra alkalmas étteremnek is díszére válhatna.

KM-MJ


A szépérzékére hallgatott

A Brezina családot – lévén, hogy régi tirpák családról van szó – jól ismerték az Ókisteleki utca környezetében (ahogy akkoriban a Váci Mihály utcát nevezték) és a városban.

A felhalmozott tányérjaikból sok a környékbeli kézművesség formagazdagságát dicséri, de találni közöttük Lengyelországból, Kárpátaljáról, Erdélyből gyűjtöttet, s még jeruzsálemi eredetűt is. Brezina András – aki nem utolsósorban évtizedeken át lapunk hűséges előfizetője volt – nem hozzáértő szemmel válogatott, hanem elsősorban a szépérzékére hallgatott. Az ismerősei – akik tisztában voltak a szenvedélyével – gyakran ajándékoztak egy-egy új darabot neki.








hirdetés