Egy kárpátaljai falu lett a skanzenből

Egy jelenet A sátán fattya című filmből, ismerős kulisszákkal
Egy jelenet A sátán fattya című filmből, ismerős kulisszákkal - © Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Két hazai dokumentumfilm árából is lehet jó történelmi filmet készíteni.

Drámai képsorok peregnek a szemünk előtt: egy fiatal nő a kútba ugrott, s éppen az életéért küzdenek, megpróbálva visszahúzni őt a halál küszöbét jelentő jéghideg vízből a létezésbe. Aztán a következő percekben ugyanez a fiatal nő a jeges folyó felé tart, s a rémült zihálásából jól látszik, ismét eldobni készül magától az életet.

Egy szabadvers a vásznon

Szerencsére mindez most nem a valóság, hanem egy készülő magyar történelmi film néhány pillanata, amelyből a közelmúltban, egy közönségtalálkozón a szerencsésebbek megtekinthettek néhány jelenetet. Ez a film – A sátán fattya, Zsigmond Dezső alkotása, amelyet Nagy Zoltán Mihály kárpátaljai író kisregénye alapján készít – különösen kedves a számunkra, ugyanis jórészt a Sóstói Múzeumfaluban forgatták. A filmrendezőt ezúttal arról faggattuk, hol tartanak most a nyárra beígért, s hiánypótlónak számító alkotás munkálatai.

– Még sajnos messze nem egy kész filmről beszélünk, s talán nem túlzok, ha azt állítom, a neheze még hátra van, annak ellenére, hogy a jelenetek többségét már felvettük. Forgatni fogunk a nyáron is, s vár még ránk egy aratási nagyjelenet a nyár végén.

– A háborút követő években játszódó kárpátaljai történetet Balogh Géza újságíró gyúrta át forgatókönyvvé, aki a forgatás ideje alatt, éjszakákba nyúlóan is folyamatosan formálta a szüzsét, s mindig leleveleztük a változtatásokat. Egy író mindig úgy képzeli – s teljes joggal –, hogy amit leírt, annak a hiteles képi mása fog megjelenni a vásznon is. Mi igyekeztünk ehhez tartani magunkat, de mivel itt most nem is egy kisregényről, hanem egy „szabadversről” van szó, nem volt egyszerű a gondolatokat képpé formálni. Géza – látva a lapokban a megjelent fotókat, de nem ismerve a felvett jeleneteket – néha meg is rémült, hogy ez nem olyan, mint amit megálmodott – tudtuk meg Zsigmond Dezsőtől, aki nem mulasztotta el kifejezni háláját a nyíregyházi skanzennek, amiért megtűrték ott a stábot.

Fontos az összjáték és a kémia

– A film rendezőasszisztense kezdetben azt tanácsolta, hogy anyagi okokból a szentendrei skanzenben forgassunk. Örülök, hogy másképpen alakult, ugyanis a Sóstói Múzeumfaluban sokkal jobbak az adottságok. Itt a házakhoz kert, udvar, utca is tartozik, ellentétben a szentendrei helyszínnel. Gondot egyedül az jelentett, hogy a – főként kárpátaljai – színészeinknek nem egyszer már a nap derekán vissza kellett utazniuk a munkahelyükre, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházba, vagy éppen a budapesti Nemzeti Színházba.

S ha már a szereplőkről szó esett, Zsigmond Dezső mindig nagyon büszke a színészeire, különösen az orosz katona „fattyát” megszülő fiatalasszony, Eszter megformálójára, Tarpai Viktóriára. Elárulta például, hogy a „kútba ugrós” jelenetet is ő csinálta végig, holott egy kaszkadőrt is felfogadtak.
– Ez egy komoly, embert próbáló feladat volt. Nem állítom, hogy nem féltünk egy kicsit, ezért is volt jelen végig a kaszkadőr, s a felvétel biztosításáról is gondoskodtunk. A jelenet végén megkönnyebbülten tapsoltuk meg Viktóriát, aki ragaszkodott hozzá, hogy az arcával garantálja a jelenet sikerét és hitelességét. Nagyon örülök, hogy végül őt kértem fel a szerepre, bár több jelentkezőnk is akadt, s a casting legvégén is ketten maradtak versenyben egy ugyancsak kiváló erdélyi származású budapesti színésznővel. Mivel ez egy kárpátaljai történet, azt akartam, hogy kárpátaljai színészek is játsszák el. Az volt az érzésem, hogy ha beregszászi színészeket kérek föl, olyanokat, akik a kijevi iskolát és az ukrán-orosz színjátszást művelik, az összjáték és a színészek közötti kémiai is a film előnyére válik.

– Muszáj lesz még egy kis pénzt összekalapozni, hogy méltóképpen leforgathassuk az aratási és nyári jeleneteket, illetve hogy az utómunka is tisztességesen alakuljon – árulta el a termékeny alkotó, amikor arról faggattuk, kijönnek-e a nem éppen hollywoodi léptékű költségvetésből.

Mire minden a helyére kerül

– Vannak ígéreteink, s reméljük, hogy november közepére a bemutató napját is kitűzhetjük. De addig is sok még a tennivaló. Rengeteg apró snitt készült, előfordult, hogy egy jelenetet kilencféle­képpen is felvettünk, ami több lehetőséget kínál a lehető legtökéletesebb végső megformáláshoz. Ám nem kis munka lesz, hogy mindent a helyére tegyünk, nem egyszerű ugyanis kijelölni a leforgatott anyagban a színészi és operatőri értelemben is hasznos pontokat.

Nincsenek magyar karakterű filmek
A beszélgetésünk során fény derült arra is, hogy A sátán fattya című film készítésével párhuzamosan Zsigmond Dezső Tisza István miniszterelnök meggyilkolásának körülményeiről is készített egy filmet 2016-ban. – Ez is inkább egy történelmi film, amely Tisza István korára emlékezik, s az őszirózsás forradalomra, amit jobb volna már elfelejteni. Ez tulajdonképpen egy árnyjáték, a képkockákon ugyanis konkrét és átvitt értelemben is Herminamező árnyai jelennek meg. Egyébként ma ismét nem könnyű, szinte nem is lehet magyar karakterű filmet készíteni – tette még hozzá némi keserűséggel a hangjában. – Azok a műhelyek – Duna Televízió, Történelmi Film Alapítvány és a néhány stúdió –, amelyek ezt az ügyet korábban felvállalták, mára sajnos megszűntek. S mivel a közelmúltban a fennálló mecenatúrától sem én, sem pedig más nem kapott pénzt ilyesmire, a magyar karakterről, jellemről, a magyar világról szinte semmilyen film nem készül.

KM–MJ



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés