Egy székely a gyergyói havasok aljáról

Tamássy Károly és Dombóvári István
Tamássy Károly és Dombóvári István
Nyíregyháza – Sok érdekes történetet hallottam tőle Székelyföldről, a székely csalafintaságról, meg a büszke hun eredetről.

Székely barátom, Tamássy Károly egy híres település, Gyergyóditró szülötte. A Puskás Tivadar utcában volt egy szép, kúriaszerű háza. Az utca névadójának apja Ditróban élt hajdanán, Puskás Tivadar pedig – mint tudjuk – elsőként találta fel a rádió és az internet ősét. A városka híres arról is, hogy a közeli hegyekben itt található a ditroit nevű kőzet, amelyben majdnem minden vegyi elem megtalálható.

E nevezetes helységben született Károly barátom 1927 nyarán román állampolgárságú magyarként. Az elemi iskola után gimnáziumba ment, majd a magyar tanítóképzőben tanult. 1940-ben magyar lett újra. A front közeledtével a bátyjával együtt Budapestre menekült, de a nyilasok hatalomra kerülése után elfogták és munkaszolgálatra osztották be sok hasonló korú fiatallal együtt. Sikerült megszökniük, hazafelé vették az irányt, ám itt már az oroszoktól kellett tartaniuk. Immár harmadszor változott meg Károly állampolgársága, román lett, mint 1927-ben. Folytatta a félbemaradt tanulmányait, s 1946-ban tanítói oklevelet kapott. Amikor 1994-ben megismerkedtünk, én egy kiránduló csapattal jártam Gyergyóditró neogótikus templománál 1994 júniusában. Szállásadóink baráti köréhez tartozott Károly is, a művelt, szálfaegyenes, jávor bajszú úriember.

A búcsúzással nem szakadt meg a kapcsolat. Rövid időn belül állampolgársági esküt tett, kettős, magyar-román állampolgár lett. Immár 17 éve a Nyíregyházi Papi Otthon lakója egy takaros garzonban, amelyet az otthoni házának eladásából vásárolt meg. Károly jól érzi itt magát, szellemileg friss, igaz, a hosszas gyaloglás már gondot okoz neki.
Sok érdekes történetet hallottam tőle Székelyföldről, a székely csalafintaságról, meg a büszke hun eredetről. Tőle tudom, hogy a pityókából ­hogyan lehet bort csinálni… Már csak egy bátyja van, s ­annak leszármazottai. Egyre kevesebb az ismerős, az idő múlása őket sem kíméli. Jómagam is egyre kevesebbszer keresem fel Károly barátomat, aki a születésnapján azért „elővette” székely humorát, s kijelentette: a századik évfordulón is velem szeretne ünnepelni.

– Dombóvári István –








hirdetés