Egy színésznek bátornak kell lennie

Gáspár Tiborral Kováts Dénes beszélgetett, az egyik meglepetésvendég Horváth Margit volt
Gáspár Tiborral Kováts Dénes beszélgetett, az egyik meglepetésvendég Horváth Margit volt - © Fotó: Dodó Ferenc
Nyíregyháza – Egy nagyon őszinte, remek hangulatú beszélgetés erejéig visszatért Nyíregyházára a népszerű színművész, Gáspár Tibor, aki 2003–2012 között szabad­úszóként volt a Móricz Zsigmond Színház tagja, és olyan sikeres előadásokban szerepelt, mint amilyen a Tizenkét dühös ember, a My Fair Lady, a Móricz szerelmei, a Lear király, a Csárdáskirálynő, az Aranycsapat, A hazug vagy a Sirály.


– A klasszikus és a kortárs darabokat is nagyon szeretem, minden műfaj felé ugyanazzal a nyitottsággal fordulok, és ha a pályafutásom alatt voltak is olyan szerepek, amiket utáltam, egy ilyenre sem emlékszem – többek között emiatt is nevezte szerencsésnek magát Gáspár Tibor, aki kedden a Bencs villa Többszemközt című műsorának vendége volt. A művészt Kováts Dénes faggatta, meglepetésvendégként pedig a Móricz Zsigmond Színház színésze, Horváth Margit, és a teátrum művészeti tanácsadója, Sediánszky Nóra érkezett.
Gáspár Tibor 2003–2012 között szabadúszóként volt a Móricz Zsigmond Színház tagja, de később is visszatért különböző szerepekre. A nyíregyházi közönség emlékezhet rá többek között a Tizenkét dühös ember, a My Fair Lady, a Móricz szerelmei, a Lear király, a Csárdáskirálynő, az Aranycsapat, A hazug és a Sirály című darabokból, jelenleg a Miskolci Nemzeti Színház tagja. A televíziónézők szombattól a „Cseppben az élet” című négyrészes tévéjátékban láthatják: a Béres József életét bemutató sorozatban ő alakítja a Béres Csepp atyját – a szerepről azt mondta, élete egyik nagy ajándéka.

Szereti, ha szeretik

– Belehalok, ha nem szeretnek, utálatban nem tudok létezni – mondta, és hozzátette: sokat kapott Nyíregyházától, ahol nagyon szerették őt, az érzés pedig kölcsönös volt. – Abból a szempontból jó időszak volt, hogy remek kollégákkal dolgozhattam, szívesen beszélgettem a büfében a színésztársaimmal, de sajnos sok időt töltöttem a kaszinóban is. Nem tagadom, sok mindent tönkretett ez a szenvedélyem. Gyakran estem bűnbe, az adósságaimat pedig Sziszüphoszként görgettem magam előtt, és nemegyszer éreztem kilátástalannak az életemet. De szerencsére kigyógyultam belőle, és ha nem is szívesen, de beszélek róla, mert ez is a múltamhoz tartozik.

– Aki embereknek játszik, bátornak kell lennie. Elsősorban azért, mert el kell tudnia viselni, ami egy-egy szerepre készülve kiderül róla. A színészet fáj: nehéz másnak lenni, mint amilyenek vagyunk, az őszinteség pedig nem mindig könnyű – mesélte Gáspár Tibor, aki ígéretes kézilabdázó volt, de attól a perctől, hogy felvették a főiskolára, számára csak a színészet létezik. A személyes színészet híve, aki nem figurákat játszik, hanem személyiségeket.

– Ki kell keresnem magamból azt a valakit, akit megformálok. Ehhez meg kell tudnom, hogy mi közöm van hozzá, gondolkodnom kell rajta, és meg kell próbálni azonosulni vele. Ez nem megy százszázalékosan, az a fontos, hogy a dramaturgiailag legfontosabb pillanatokban sikerüljön.

Utcákon, tereken

Arra a kérdésre, hogy mi a színház feladata, egy Giorgio Strehler-idézettel válaszolt. E szerint „Nem dolga a színháznak, hogy megmondja, mit kell csinálni. Az a dolga, hogy elgondolkodtasson, és mindenki találja meg a saját válaszát. Hogy ez mi lesz, az már nem a színház dolga, az ő felelőssége, hogy ezeket a kérdéseket föltegye és reflektáljon a mai világunkra. … A művészetnek kötelessége, hogy legalább egy centiméterrel a néző orra előtt járjon, különben csak szórakoztatóipar.”

– Én történeteket szeretnék elmesélni az embereknek egy deszkaemelvényen – ez a dolgom. De ha nem ott, akkor utcákon, tereken, sarkokon – bárhol, ahol meghallgatnak – mondta. És hogy mi motiválja? – Van bennem egy egészséges becsvágy, ami előrevisz. Imádok élni, szeretem az embereket, és kíváncsi vagyok rájuk. Remélem, ez sokáig így marad, mert ehhez a mesterséghez erre nagy szükség van – tette hozzá.

Fantasztikus ember

Gáspár Tibor testvére Gáspár Sándor Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színész, aki számtalan tévé- és mozifilmben szerepelt, és több száz karaktert formált meg a színpadon. – A bátyám 16 hónappal idősebb nálam, a bölcsődétől a Színművészeti Főiskoláig mindent egy évvel később végeztem el, mint ő. Sokáig úgy éreztem, hogy elnyom engem, mert ő volt az, aki mindent vitt. Fantasztikus ember, nagyon bölcs és őszinte. Azt mondja, addig leszünk színészek, amíg nem hisszük el magunkról, hogy mindent tudunk a szakmáról. Megfogadtuk, hogy ha ezt észrevesszük a másikon, szólunk egymásnak – mondta Gáspár Tibor.

SZA








hirdetés