„Egyedül a pirosítóval nem boldogulok” – Így sminkelnek a látássérült nők

Réka és Kata hosszan tanulmányozták a púdert és a korrektort, s mindkettőt ki is próbálták
Réka és Kata hosszan tanulmányozták a púdert és a korrektort, s mindkettőt ki is próbálták - © Fotó: a szerző
Nyíregyháza – A látássérült nők számára ugyanolyan fontos a jó megjelenés, mint látó társaiknak.

Amikor hat nő egy asztalnál ül, előbb-utóbb – de inkább előbb – szóba kerülnek az olyan csajos témák, mint az öltözködés, a smink, a frizura és a műköröm. Nincs ez másként akkor sem, ha látássérült nők beszélgetnek, hiszen számukra is legalább olyan fontos a jó megjelenés, mint látó társaiknak. A vakok és gyengén látók megyei egyesületének irodájában erről faggattuk többek között Nemes-Nagy Tündét. – Havonta egyszer járok fodrászhoz. Ez egy bizalmi viszony, hiszen ő dönti el, melyik fazon illik leginkább a koromhoz és az egyéniségemhez, de rá bízom azt is, hogy a vörös melyik árnyalatát választja. Csak annyit szoktam kérni, hogy legyen benne egy kis satír. Emellett nagyon szeretem, ha szép színesek a körmeim. Ez nemcsak esztétikailag fontos, hanem egyfajta akadálymentesítésre is szolgál, mert ha alá kell írnom egy papírt, csak a szignó helyéhez illesztem az ujjam, és a fehér laptól jól elválik a színes folt, így tudom, hol kell kezdenem az írást.

Mi, nők szeretünk jól kinézni, tetszeni másoknak és elsősorban magunknak. Aprólékosan kiválasztjuk reggel, mit viselünk aznap, nem feledkezünk meg a kiegészítőkről és a sminkről sem. A vakok és gyengénlátók megyei egyesületének irodájában erről faggattam Nemes-Nagy Tündét, Gálné Imre Ibolyát, Dankóné Szabó Katát, Ács Rékát és Severa Ágnest.

Elmagyarázzák az árnyalatokat

– Születésem óta aliglátó vagyok, a kontrasztos, nagyobb tárgyakat és alakokat észreveszem két-három méterről, de ha arra vagyok kíváncsi, valakinek milyen színű a szeme vagy a haja, akkor nagyon közel kell hajolnom hozzá – árulta el Tünde, aki ezért nem sminkel, de fontos számára, hogy a frizurája és a manikűrje mindig tökéletes legyen.

– Betti, a műkörmösöm – aki egyébként hallássérült – régóta ismer, tudja, hogy milyen hosszt, formát és színeket szeretek, sokszor csak annyit mondok, hogy lepjen meg. Soha nem csalódtam még benne – jegyezte meg az egyesület elnöke, akiről kiderült: a divat sem hagyja hidegen, sőt!

– Nagyon ritkán járok egyedül vásárolni, legtöbbször a barátnőim kísérnek el, akik megnézik, hogy áll rajtam egy-egy darab és őszintén elmondják a véleményüket is. Nagyon szeretem a színes dolgokat, mindegy, hogy milyen, csak ne legyen túl harsány és passzoljon hozzám. Az árnyalatok között nem mindig igazodom el, ilyenkor megkérem a látó ismerőseimet, hogy magyarázzák el, milyen az a bézs, keki vagy tüdőszín.

– A mindennapi rutinom része az arctisztítás, bőrradír, a nappali és éjszakai krém használata, de ha olyan kedvem van, mivel 22 éves koromban kezdett el romlani a látásom, emlékezetből még fel tudok tenni egy kis alapozót, szempillaspirált, rúzst – sorolta Ibolya.

– Csak a hosszú szálakat festem, ahhoz tükröt sem használok, érzésből megy, míg az alsó sort inkább békén hagyom. Néha bepróbálkozom a kontúrceruzával is a rúzs előtt, de azt mindig megmutatom valakinek, mielőtt az utcára mennék. A legegyszerűbb a szájfény és a színezett ajakápolók használata, azokkal nem lehet mellélőni. Ha az alkalom ennél többet kíván, elmegyek kozmetikushoz, és megkérem, hogy ő sminkeljen ki.

– A hangulatomtól függ, milyen ruhát választok reggel. Van, amikor a sportosabb, máskor a nőiesebb darabok mellett döntök. Szeretek ismerős üzletekben, ismerős eladóktól vásárolni, bennük megbízom akkor is, ha egyedül térek be a boltba.

Színfelismerő program

Réka 24 éves, számára is fontos, hogy jól nézzen ki.

– Nem látok jól távolra és színtévesztő is vagyok, már az oviban is zöldre festettem az eget, csak az árnyalatokat tudom megkülönböztetni. Nem jelent gondot feltenni a szempillaspirált, érdekes azonban, hogy bár jól rajzolok, a szemceruzával mégsem bánok úgy, ahogy kellene. A tussal egy ideig kísérleteztem, de nem jött be, a rúzsok­ért viszont rajongok! – árulta el a terápiás kutyamasszőr.

– Vásárolni elég idegtépő velem, mert rengeteget nézelődöm, vacillálok. Ha valami megtetszik, a kísérőm megmondja, hogy milyen színű, de a segítségemre van egy színfelismerő program is, ami jó szolgálatot tesz, amikor összeállítom a napi öltözékem.

– Születésem óta vak vagyok – szögezte le elöljáróban Ági, aki ennek ellenére szeret csinosan öltözni, szinte mindennap sminkel és a frizurájára is mindig fordít időt. – Igyekszem mindent segítség nélkül megoldani. Szerencsém van, mert a hajam úgy áll, ahogy kell: megfésülöm, beletúrok és már mehetek is. Van egy kedves barátnőm, vele közösen választjuk ki, milyen árnyalatok passzolnak az arcomhoz. Megmutatták a sminkelés lépéseit: pöttyökben felviszem az alapozót az arcomra, egy kis szivaccsal eldolgozom. Annak ellenére, hogy napszemüveget hordok, kifestem a szempillámat és a szemhéjamat is, utóbbira ujjal viszem fel a natúr színeket. Önbizalmat ad és jobban érzem magam tőle. Egyedül a pirosítóval nem boldogulok… – sóhajtott a Nyíregyházi Egyetemen tanuló, 24 éves Ági, aki végzett szociális és ifjúságsegítő, és ha minden jól megy, szeptembertől közösségszervező szakon folytatja a tanulmányait.

– Jó lenne, ha egyszer ellátogatna hozzánk egy stylist, aki elmagyarázza és megmutatja, mit hogyan viseljünk, használjunk. Biztosan sokat tanulnánk tőle – jegyezte meg Tünde, akinek hatalmas mosoly jelent meg az arcán, amikor elé tettem néhány frissen beszerzett sminket. Míg Réka kifestette a körmét és kipróbálta a barackvirágszínű rúzst, Ági az ibolyaszín szempillaspirált tanulmányozta. Csakhamar előkerültek az alapozók, szemceruzák és korrektorok is. Mindent kibontottunk, megszagoltunk, felkentünk és letöröltünk. Ilyenek vagyunk mi, nők…

Ami a látó szülők számára nem gond…

– Egyáltalán nem festem magam – jelentette ki Kata, és azt is elárulta, hogy miért nem. – Ahhoz, hogy lássam, mit csinálok, közel kell hajolnom a tükörhöz, de mindig bepárásodik – nevette el magát, mire Ibolya csak annyit felelt: átérzi a problémát, amit ő úgy kerül ki, hogy visszatartott lélegzettel sminkel. – Nem is rossz az ötlet, de nem bírja a szemem sem a spirált, sem a ceruzát. Akárhányszor próbáltam, mindig lekönnyeztem a festéket, amit le kellett törölni, így feladtam. Mióta megszületett a gyermekem, fodrászhoz sem jutok el olyan gyakran, mint régebben – mondta a fiatal anyuka, akinek párja is látássérült. – A kislányunk hároméves, elég hosszú a haja ahhoz, hogy kétoldalt legyen csurija. Sokáig nem tudtam, hogy fésüljem ketté a tincseit úgy, hogy ne legyen ferde a választék. Ez a látó szülők számára szóra sem érdemes dolog, de nekem időbe telt, mire rájöttem: ha szembefordítom magammal, megérintem az orra hegyét, és felfelé haladva végigsimítom a buksiját, el tudom választani a két oldalt – engedett bepillantást a mindennapjaikba Kata.

CSA








hirdetés