Egyszerre volt ez az év a kezdet és a vég

Az áldozati gyertyák Nyíregyházán is minden esztendőben csonkig égnek az áldozatok tiszteletére és emlékére
Az áldozati gyertyák Nyíregyházán is minden esztendőben csonkig égnek az áldozatok tiszteletére és emlékére - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A dicstelen centenáriumi év örökre nyomot hagyott a lelkekben.

Magyarország 1948-ban címmel tartott konferenciát csütörtökön a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Egyesület, amely elsősorban a történelemtudomány adósságainak a törlesztését tűzte zászlajára, és persze azt is, hogy a nem történész végzettségű tagjainak ilyen, és ehhez hasonló konferenciákat, képzéseket szervez. A téma aktualitásához nem fér kétség, hiszen az éppen 70 éve történtek feldolgozására – ahogy arra házigazdai minőségében L. Nagy Márta, a megyei múzeum igazgatóhelyettese is utalt köszöntőjében –, az akkor történtek hatásainak és aktualitásainak a vizsgálatára nagy szükség van.

Abban az évben, a fordulat évében – ahogy azt Rákosi Mátyás is nevezte a maga szemszögéből – számtalan nemzetet sújtó esemény követte egymást. Államosították a száznál több munkást foglalkoztató üzemeket, majd az iskolákat, májusban országgyűlési választásokat tartottak ahol a Magyar Függetlenségi Népfront 95,6 százalékkal nyert, aztán egyesült a két munkáspárt, majd decemberben Dobi István vezetésével megalakult az új kormány, ahol Rákosi Mátyás foglalta el az államminiszteri széket.

Szisztematikus hatalomátvétel

– Vízválasztó év volt – jegyezte meg róla dr. Ulrich Attila alpolgármester is felszólalásában – ami után 40 évig velünk maradt egy súlyos korszak. A sztálinista diktatúrák kiépülése és a magyarországi kommunista hatalomátvétel után a hazai közélet minden területe súlyos torzulást szenvedett el. Ennek minden vetületéről lehetetlen egy konferencián szót ejteni, dr. Takács Tibor a történeti levéltár történésze éppen ezért egy eddig nem vizsgált társadalmi szegmensben, a sportban bekövetkezett változásokat taglalta.

Bemutatta, hogyan került sor lépésről lépésre itt is a szisztematikus hatalomátvételre. A sportot a honvédelmi céloknak rendelték alá, s a totális mozgósítás eszközévé kívánták tenni. S mindeközben szép lassan a határok is bezáródtak, Kalocsai Bélát, a MADISZ volt edzőjét például egy ÁVO-s besúgó azzal vádolta meg, hogy egy válogatott labdarúgót akar külföldre szöktetni. Ezért őt később hónapokra internáló táborba is zárták. És még így is a sport volt az egyetlen, amely bizonyos mértékig meg tudta őrizni az autonómiáját és önmozgását, mert a rendszer legitimációjához szükség volt nemzetközi sportsikerekre.

Dr. Pornói Imre főiskolai tanár azt a folyamatot írta le előadásában, amely az országgyűlés 73. ülésével az iskolák államosításához, 1948. június 16-án a XXXIII. oktatási törvény megszületéséhez vezetett. Bemutatta, hogyan készültek megszüntetni a középosztály művelődési monopóliumát, s az Ortutay Gyula fémjelezte művelődéspolitika milyen hadjáratot indított a felekezeti oktatás ellen. Pedig a „kékcédulás”, elcsalt választásokig a helyzet még biztatónak látszott, egyedül Mindszenty József bíboros ismerte fel, hogy színtiszta politikai taktikázásról van szó, s az egyházi iskolák ügye elveszett. – Egy rapid, állandóan változó, de mindig egy irányba mutató intézkedéssorozat éve volt ez – fogalmazott az előadó.

Érdekes adalékokkal járult hozzá a témához dr. Bene János címzetes múzeumigazgató, aki a nyíregyházi és a megyei 1948-as centenáriumi ünnepségekről rántotta le a leplet, rámutatva, hogy Révai József akkori népművelési miniszter ünnepi forgatókönyve egy központi akaratnak megfelelő, sablonos, unalmasan egyöntetű, jellegtelen és lelketlen ünnepségsorozattal rántotta a sárba 1848-49 hősi eszményeit.

MJ








hirdetés