Egyszerű a titok: minden a természethez kötődik

Tar József a vadászegyesület trófeáival. A kíséretében lévő vendégvadász ejtette el azt a bakot, amelynek fogja a trófeáját
Tar József a vadászegyesület trófeáival. A kíséretében lévő vendégvadász ejtette el azt a bakot, amelynek fogja a trófeáját - © Fotó: M. Magyar László
Csenger, Porcsalma, Nyírtelek – Tar Józsefnek a pályaválasztáskor nem kellett sokat gondolkodnia.

Egy éve dolgozik hivatásos vadászként a porcsalmai Szomita-menti Földtulajdonosok Vadászegyesületénél a 22 esztendős Tar József, aki a közeli városban, Csengerben él. A pályaválasztás kérdésekor nem sokat kellett gondolkodnia, hiszen a nagyapja és az édesapja is a vadászatot választotta hobbiként, így tulajdonképpen ebbe a természetközeli világba született bele, s ebben is nőtt fel.

Beérik a munka gyümölcse…

Már gyermekként nagyon gyakran elkísérte őket a határba, az erdőbe vadászatokra, cserkelésekre, így aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy ezt a szakmát választotta élethivatásul.

A vadászat nemcsak a munkája, hanem a hobbija is, a csengeri Aranyfácán Vadásztársaság tagjaként sportvadász. Mátészalkán érettségizett a Baross László Mezőgazdasági Szakgimnáziumban, majd a következő két évben megszerezte az erdész és vadgazdálkodási technikusi végzettséget.

Tar József részt vett a Nyírteleken megrendezett őzbaktrófea-mustrán, ahol arról faggattuk, munkájának melyik részét szereti a legjobban.

– Nem lehet elválasztani egymástól a különböző tevékenységeket, az egészet úgy szeretem, ahogy van. Minden a természethez kötődik, ez a vonzalom titka. Nyírtelekre az idei őzbaktrófeákat hoztuk el a munkatársammal, Erdős Gergővel, aki szintén hivatásos vadász a vadásztársaságnál. A bakokat külföldi és hazai vendégvadászok ejtették el. Jó érzés, hogy ezekben a sikerekben az én munkám is benne van, bár igaz, több évi gazdálkodás gyümölcse egy-egy trófea. Hiába látjuk a távcsövön keresztül a vadat, hogy valójában mit lövettünk meg a vendégvadásszal, azt csak akkor látjuk, amikor odamegyünk az elejtett vadhoz. A lövés pillanatától egészen addig sok minden lejátszódik bennünk, s igazából akkor érik be munkánk gyümölcse, amikor meglátjuk mi is a gyönyörű trófeát. Ezt az őzbaktrófeát én lövettem meg Porcsalma határában egy vendégvadásszal.

– Az őzbakra már korábban felfigyeltem, mert érdekes agancsa volt. A vadászat napján a hajnali órákban a gát tetején mentünk, amikor egyszer csak megláttuk. Az agancsa alapján azonnal megismertem, a vendégvadász pedig terítékre hozta – magyarázta Tar József, akit eddigi vadászélményeiről és a napi munkáról is megkérdeztünk.

Terepjáróval és gyalog

– Eddig főleg apróvadakat ejtettem el, például fácánt, nyulat, borzot. Később talán egy őzbak elejtésére is lesz majd lehetőségem. Általában napkeltekor már kint vagyok a terepen, s figyelem az állatok mozgását. Van, hogy terepjáróval megyek, de sokat gyalogolok is, hogy becserkeljem a vadakat – mondta befejezésül a fiatalember.

MML








hirdetés