El azokkal a kezekkel…

El azokkal a kezekkel…
© Illusztráció: Getty Images
Olvastunk valaha is arról, hogy a történelem legnagyobb nevelői, pedagógusai – Arisztotelész, Seneca, Pázmány Péter, Szent Gellért püspök, Fráter György, Géresi Kálmán – frusztráltak, kimerültek, túlterheltek lettek volna? Kizárt, hiszen ilyen állapotban aligha adnak a világnak uralkodókat, államférfiakat, hadvezéreket. Matyasovszki József írása.


Ma viszont másról se hallani, mint agyonhajszolt és agyonellenőrzött tanerőkről, akiknek soha nem volt az életük fenékig tejfel, ám most különösen nem az. S erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a társadalom egy jelentős – ugyancsak agyonhajszolt, kizsigerelt és megalázott – rétegének mindez általában el sem jut az ingerküszöbéig, s a többség csupán azt látja: ezek már megint sírnak. Pedig melegben vannak, méltányos bért kapnak, s annyi a szabadidejük, hogy jó pénzért különórákat adhatnak azoknak a kölköknek, akiket elfelejtettek a tanórán megtanítani. Gyilkos érvelés ez, amihez hasonlót másoknak – orvosoknak, közgazdászoknak, jogászoknak – is a fejéhez lehetne vágni, ráadásul az esetek többségében mindez nem is igaz.

Sajnos a legkönnyebb mégis egy nevelőt ütni, s ha egy is hibázik közülük, máris mindre árnyék vetül. Talán az legfőbb baj, hogy a pedagógusok közössége egy sokszínű massza, amelyet csak túlszabályozással tud a hatalom az éppen aktuális ideológia mentén egy irányba terelni, amire a túlbuzgó alrendszerek és vezetőik még rá is tesznek egy lapáttal. Pedig egyszer egy okos ember – akit úgy hívtak, Rudolf Steiner – egy talán csak ritkán idézett művében a politikát felszólítva világosan leírta: az igazi oktatási reform első tételmondata: el a kezekkel az oktatástól!

– Matyasovszki József –








hirdetés