Elbeszélések az együtt átélt élményekről

A szerző, Halmi Gábor a könyvbemutatón
A szerző, Halmi Gábor a könyvbemutatón
Tiszalök – Sok olyan könyvet ismerünk, amelyek vadásztörténetekről szólnak. A közelmúltban megyénkben azonban egy olyan kiadvány jelent meg, amely bár kötődik a vadászathoz, mégsem a hajtásról, a cserkelésről, a magaslesen eltöltött órákról szól, hanem a vadőrök munkájáról.


A történetek írója Halmi Gábor nyugdíjas hivatásos ­vadász. Az elbeszélések nem a szerző életét mutatják be, sőt nem is igazán róla szólnak, hanem egy különleges munkatársáról, Pucsok Albertről, akivel nyolc évig dolgozott együtt, s ez idő alatt számtalan – nem éppen hétköznapi – kalandban volt részük.

Az író ír, de abból még nem mindig lesz könyv. A kézirat elkészítése csak az első lépés, a második lépés pedig az volt, amikor Halmi Gábor a kézirattal megkereste a megyei vadászkamarát, hogy a szervezet támogatását kérje elképzeléséhez.

– Minden tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy nyomdába adható állapotba kerüljön a kézirat. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a könyv formába öntésében dr. Varga Sándor, aki az illusztrálás mellé a nyelvi lektorálást is vállalta. Csakhogy a legfontosabb lépés még hátra volt. Valakinek elő kellett teremtenie az anyagiakat ahhoz, hogy a nyomda legyártsa a könyvet – tájékoztatta lapunkat a vadászkamara megyei titkára, Fazekas Gergely, aki magára vállalta a szerkesztői feladatokat. – Itt mutatkozott meg szívet melengetően a vadászok összetartása. Mindazok, akik ismerték Halmi Gábort, támogatták elképzelését, így jött össze a szükséges tőke.

A könyvbemutatót augusztus végén a tiszalöki városi könyvtárban tartották meg. A rendezvényre meghívást kaptak a családtagok, a volt kollégák, a barátok, a vadásztársak, s természetesen megtisztelte a rendezvényt Pucsok Albert két fia is, Albert és Csaba.

KM-MML


A szerzőt visszarepítik az írások a múltba

Halmi Gábor az érdeklődésünkre így emlékezett vissza az előzményekre:

– Vagy tizenöt évvel ezelőtt kezdtem papírra vetni a történeteket, amikor Pucsok Albert meghalt. Nem akartam, hogy elvesszenek ezek az aranyos, humoros, de nagyon is emberi történetek. Természetesen jóval több emlékem van a közös évekről, a könyvbe került írások csak egy kis töredékét mutatják be közös munkásságunk vidámabb pillanatainak.

– Nagyon jó kolléga volt, tudott alkalmazkodni, soha nem váltunk el haraggal. Nem könnyű kiemelni egy történetet sem a többi közül, de ha mégis választanom kellene, azt emelném ki, amikor 25 napon keresztül javítottunk egy etetőt.

– Otthon mindig kéznél van a könyv, olvasgatva visszarepülök az időben, hiszen mi nyugdíjasok főleg már az emlékeinkből élünk.








hirdetés