Elégikusan

Elégikusan
© Illusztráció: Pixabay
Túrom a földet a konyhakertemben, közben a régi időkről ábrándozom, s arról elmélkedem, mennyire fura ez az idei május. Pedig számomra mindig is ez volt az év legszebb hónapja, s most valahogy egészen más minden. Matyasovszki József jegyzete.

A talaj sziklakemény, leverte a sok lezúduló csapadék. Van tehát nedvesség a talajban, a palántáim mégis elesettek, szinte kornyadoznak a kíméletlen, hirtelen jött napsütésben. Mintha az élő természet se lelné örömét ebben a verőfényben. Elkelne még egy kis eső, de nem olyan, amilyennek mostanában megszokhattuk. Nem az, amelyik végigveri az ágyásokat, s mintha dézsából öntenék, kimossa a földet a növényeim alól. Gyerekkoromban még a tavaszi zápor is szelídebb volt, meleg tócsáiban mezítláb lehetett ugrálni, felfrissült tőle a világ és a lélek. Most hűvöset, jeget hoznak a felhők, s hol őrjöng a zivatar, hol pedig öntözővizet sem adva szárazon dühöng a széllel, kiszikkasztva azt is, ami előzőleg lehullott.

Fura egy május ez. Nemrég még borzongató áprilist játszott, s most az akácvirág, a földi eper, de minden más is igyekszik behozni az eltékozolt időt. A hónap a télből a nyárba lökött, engem pedig a boldog gyermekkorba száműz emlékezni. Oda, ahol minden másnak tűnt egy picit, még a május is.

Matyasovszki József








hirdetés