Elek apó szórakoztató meséi

Akt.:
Elek apó szórakoztató meséi
Elek apó szórakoztató meséi
Benedek Elek meséi-mesefeldolgozásai nemzedékek gyermekkorának voltak meghatározó élményei.

A Kukorica-derce című bemutató agyon mediatizált világunkba igyekszik visszacsempészni az emberi hangon elmondott mesét. És azt a hasonlíthatatlan hangulatot, amelyben – mondjuk kukoricamorzsolás közepette – felnőttek és gyerekek a közvetlenül hangzó szó bűvöletében részesei lehettek a csodának.

Közel a gyermeki lélekhez

És ez a most csoda többször megtörtént a színházban. A Benedek Elek-műveket színpadra alkalmazó Szokolai Brigitta tudta azt, hogyan kell a gyermeki lélekhez közel férkőzni. Darabja, amely voltaképpen egybefűzött mesesorozat, tanulságos-szórakoztató-kedves-bájos históriákat illeszt egymás mellé. Közöttük a szereplők kevés párbeszéddel megidézik a dolgos közösség együttlétének olykor évődő, olykor komolykodó pillanatait. És persze, csak azért, hogy aztán elhangozhassék a következő mese, felharsanhasson a jókedvű ének, s táncra perdülhessenek a legények és a leányok.

Megfelelő arányérzékkel

Tasnádi Csaba jó ritmusú, színészi játékot, valamint néptáncot (koreográfus: Demarcsek György) harmonikusan vegyítő előadást rendezett. A kellő humorral és visszafogottan komédiázó színészek csoportját méltó módon egészítették ki a hamvas tisztaságú gyerekszereplők (Király Lilla, Kovács Réka, Forró Márk, Szépréti Roland). A kitűnő csapatmunka meghozta az eredményt: a bemutató nézőtérén helyet foglaló apróságok nagy érdeklődéssel, fegyelmezetten figyelték (és tapsolták) végig a nyolcvan percet. Tasnádi megfelelő arányérzékkel tartotta egyben a produkciót, amely így nem esett sem a népieskedés, sem a túljátszás hibájába. Az egyes meséket elválasztó, s az egész játékot keretező autentikus népdalok és néptáncok (jelmez: Pálóczy Magdolna) könnyedén simulnak bele a műegészbe.

Elek apó mesél

„Minden történetbe olyan üzenetek vannak kódolva a világról, az emberről és a bennük lévő lehetőségekről, amelyek elképesztő energiákat képesek megmozgatni a mesehallgatókban” – mondta Boldizsár Ildikó, a neves mesekutató. És valóban: a Kukorica-derce egyszerre beszél szerelemről, gyöngédségről, leleményességről, mohóságról, kapzsiságról, szépségről, örömről, bánatról, azaz minden idők hasonló dolgairól. Ezeket a mesébe oltott, örök emberi tulajdonságokat-érzéseket a premieren kitűnően érzékeltette Barta Éva, Fridrik Noémi, Gosztola Adél, illetve Pásztor Pál, Nagyidai Gergő, Horváth Sebestyén Sándor és Fellinger Domonkos. (A darab kettős szereposztásban kerül színre: Barta Éva váltópartnere Budai Zsófi. A gyerekszeplők között megtaláljuk majd Márföldi Csendikét, Bereczki Bence Zsoltot, Mátyás Cintiát és Kiss Veronikát is.) A diszkrét élő zenekart is alkalmazó darab (zenei vezető: Kazár Pál) záró negyed órájára megjött Bárány Frigyes, akit a nézők nyílt színi tapssal fogadtak. Frici bácsi bölcs humorral adta elő az utolsó mesét, majd – mintha csak ő lett volna Elek apó – elmondta Pósa Lajos híres versét: „Ezt a diófát itt / nagyapám ültette. / Árnyékában nem ült, / gyümölcsét nem ette. / Nem maga hasznáért, / másért cselekedte; / unokái áldják / emlékét érette…” A sallangtanul szép, megejtően tiszta előadás ezekkel a szavakkal zárult, hitet téve az örök emberi mellett…

Karádi Zsolt








hirdetés