Százmillió az életekért

Éjszaka, álmában,

sörétes vadászfegyverrel

lőtték le. (Ennyit tudni a

híradásokból.) Mindenki

találgat, vajon ki, vagy kik tették

és miért? Miért éppen

ők, miért éppen ott? Nincs logika

arra, ahogy lecsapnak az elkövetők.

(Engedtessék meg a többesszám, mert

szinte lehetetlen, hogy egyedül

tevékenykedne az illető.)

Tragédia, gyász

és félelem jár a nyomukban.

S ami végtelenül bántó,

újra és újra pajzsukra tűzik

ezeket a szomorú eseményeket egyes

politikai elemek. Beszélnek róla,

érvelnek, javasolnak, csak éppen eddig

minden csak egyhelyben toporog ez ügyben. Nagyon

mélyen gyökerezik ez a fa, nem lehet csak

úgy egyszerűen kivágni,

átültetve, vagy beoltással

nemesíteni. Annyi összetevője van, ami

ide vezetett, hogy felsorolni is nehéz.

Már oly sokan elemezték, oly sokan

mondtak okosságokat, hogy biztosan közte

volt a megoldás is. Csakhogy senki sem

cselekedett érdemben: még mindig van

romakérdés, még mindig

van rasszizmus..., sőt fokozódik.

Az eddigi látszatintézkedések

semmilyen megoldást nem hoztak.

Kérdés továbbra, ki és

miért lő? Személyes bosszú,

etnikai tisztogatás,

önbíráskodás? Legyen

bármi az indíték, nem ez a

megoldás! Egy halott, sok halott, de hát

emberek vagyunk! Nem az élet a legfőbb

érték? S ezt nincs joga senkinek elvenni

a másiktól!

Már százmillió a

nyomravezetői díj,

óriási összeg! Csak hát,

ahogy eddig, valószínűleg ez

után is némák maradnak azok a

telefonok... Akkor mi lehet a válasz? Semmi

esetre sem a visszavágás. Én

azért bízom a törvényben, a

jogban, a rendőrségben. Mert, ha nem

így van, vagy nem így lesz,

megnézhetjük magunkat!

Előzmény:

• Lövöldözés

Kislétán - egy halott, egy

sérült

- Dankó Mihály -