Éles-fájdalom, harag nélkül Tiszavasváriban
A böjti szelekkel csaknem egyidőben kapott szárnyra a sóhaj: ,,Hej, ha Éles István is köztünk lehetne”! A gyulaházi futballegylet egy emberként várja epekedve visszatértét, elvégre a hiányzik a csapat ,,eleje”. A vezetőség nem véletlenül tekint Messiásként a huszonhét esztendős csatárra, aki úgy vezeti – húsz találattal – a bajnoki góllövőlistát, hogy a tavaszi szezonban szinte nem is rúgott labdába. A márciusi nyitányon, Tiszavasváriban annak rendje és módja szerint bevetésre jelentkezett, ám számára csupán negyven percet osztott a (bal)sors.
– Ártatlan, meccs közben számtalanszor előforduló szituáció áldozata lettem: az első félidő végén felugrottunk fejelni, én hamarabb földet értem, a vasvári védő pedig ráesett a lábamra – idézte fel a kellemetlen következményekkel járó „balesetet” Éles István. – Ismerem a srácot, nem durva játékos, most sem tehetett arról, hogy én rosszul jöttem ki ebből a helyzetből, ráadásul elnézést kért. Egyáltalán nem haragszom rá, így a dolognak ez a része lezárható, viszont meglehetősen csehül nézhettem ki… Ha nem szégyeltem volna, elsírom magam, sőt, éjszaka még inkább fájt, másnap pedig bedagadt a bal térdem, igazából akkor ijedtem meg és tudatosult bennem, hogy ez nem fog elmúlni egyszerű borogatással. Egy debreceni specialista vizsgált, aki megállapította: a keresztszalag nem szakadt el, az oldalszalag megnyúlt, kis mértékben beszakadt, ettől függetlenül mondhatom: olcsón megúsztam.
A többszörös gólkirály, az elmúlt év legjobb megyei labdarúgója címet besöprő Éles István elvesztését követően zsinórban három összecsapást bukott el a Gyulaháza, amelyet további csapások is értek. A sok hiányzó miatt a negyven esztendős Haga Sándor is olyan feladatra kényszerült, amire nagyon régen – végig kellett játszania a legutóbbi, Nyírcsaholy elleni mérkőzést, miközben a harmincnyolc éves, egyszer már visszavonult Petró Ferencet is aktivizálta a szakmai stáb. Persze, rájuk is igaz a mondás: jó az öreg a háznál. A Bardi Attilla irányította legénység ugyanis utolsó két, ,,hatpontosnak” titulálható fellépését megnyerte, kidugva fejét a hurokból. Mindazonáltal a kilencedik helyre felkapaszkodó csapatnál visszaszámolnak, akárcsak a kényszerpihenőjét töltő frontember.
– Egy hónapok már kihagytam, ugyanakkor remélem, két, legkésőbb három hét múlva visszatérhetek – adott hangot vágyának Éles István. – Eddig elkerültek a súlyosabb problémák, ez a legkomolyabb sérülésem. Persze, minden szezonban „elkapott” valami: szerencsére úgy alakult, hogy rendszerint a szezon vége felé dőltem ki, aztán volt idő felépülni. Korábban letört egy csontdarab a sarkamból, előtte pedig a térdem fájdult meg, a sors fura fintora, hogy akkor is éppen a Tiszavasvárival játszottunk.
KM-KT | Fotó: KM-sport
