Élesre töltve az igazi
Éles István
A Bardi Attila irányította együttes három mérkőzést bukott el, és bár hat pontot „fogott” a következő két fellépésen, a nagykállói zakó (4–0) is jelezte: Éles nélkül nem az igazi a gárda. A huszonöt esztendős támadó az Újfehértó ellen átt ismét csatasorba: csereként alig tíz percet játszott, ennyi idő bőségesen elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy bevegye a hazai kaput. Záhonyban már egy teljes félidőt kapott, naná, hogy hintett egy gólt, majd Szakollyal szemben, immár kezdőként kétszer köszönt be. A szombati mátészalkai összecsapáson fokozta a tempót – ötöt vágott, vagyis visszatérése óta kilenc gólt termelt, míg összesen huszonkilenc találatnál tart, ekképpen fölényesen vezeti a vonatkozó bajnoki listát. Nem mellékesen, a Gyulaháza valamennyi említett találkozóját megnyerte!
Eme tény kételyt ébreszt az emberben: egy ilyen képességű játékosnak biztos, hogy a megye egyben a helye?
– Leszámoltam már azzal, hogy komolyabb karriert csinálják, nekem megfelel az amatőr szint, mert bár imádok futballozni, viszont azon is el kell gondolkodni: vannak fontosabb dolgok az életben, például egy biztos munkahely – közölte nemes egyszerűséggel, egyben felettébb őszintén Éles István. – Gyulaházán lakom, helyben dolgozom, ideköt a család, ráadásul hamarosan apa leszek, és az egyesület vezetőinek megbecsülését is élvezem. Hova ugráljak?
Lényeg a lényeg, mintha mi sem történt volna, Éles István újfent ipari mennyiségben termeli a gólokat, ami számára is kellemes meglepetés.
– Féltem attól, hosszú idő szükségeltetik ahhoz, hogy visszanyerjem az erőmet és persze a formámat, elvégre sok volt a másfél hónapos kihagyás. Hál’istennek nem sikerült rosszul a visszatérés, köszönhetően a csapatnak, amelytől minden szinten nagy segítséget kaptam. Nem is biztos, hogy én voltam a főszereplő a szalkai meccsen: jól működött a gépezet, minden játékost elismerést érdemel. Másként nem is menetelhetnénk, hisz nem véletlen, hogy zsinórban négy mérkőzést nyertünk. Természetesen próbálom a legjobbat kihozni magamból, és álszerénység lenne azt mondani, hogy nem foglalkoztat a gólkirályi cím megszerzése, de a csapat szereplése legalább ennyire fontos.
