Életrajzok dekódolt üzenetei

Csiffáry Gabriella
Csiffáry Gabriella - © fotó: KM
Nyíregyháza – Soha nem akart levéltáros lenni, ám főlevéltárosként vált a múlt népszerű kutatójává.

Amikor az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-történelem szakos friss diplomásaként kilépett az életbe, leginkább hadtörténész szeretett volna lenni. Tanára még a Hadtörténeti Intézetbe is bejuttatta, csakhogy a ’80-as évek közepén ehhez partizánmúlttal kellett rendelkezni, vagy legalább ellenállónak látszani. Így Csiffáry Gabriella álma már az első munkanapján szertefoszlott, s azonnal ki is lépett. Soha nem akart levéltáros lenni, de a Magyar Országos Levéltár Pogári-kori Osztályán, remek kollégák keze alatt megtanult kutatni, s lassan felismerte, micsoda kincsesbánya egy közgyűjtemény.

Az élet írott lenyomatai

– Szenvedélyesen érdekel a történelem, de a kutatás is csak akkor ér valamit, ha más is élvezi annak gyümölcsét. A Nemzeti Levéltárba kerülve ismertem fel, hogy egy életnek hányféle írásbeli lenyomata maradhat fenn. Így kezdtem híres emberek után kutakodni. S az első ötletből, 1999-ben megszületett a „Magyar írók önéletrajza” című kötet. A fiataloknak szántam elsősorban, látva a fiaimnál, mennyit kínlódnak a gyűjtőmunkáikkal. Nagy siker lett, háromszor is kiadták, s egyszeriben az utamat is megtaláltam. Rájöttem, hogy az egykori életek képesek reflektorként bevilágítani a múlt sötétjébe – mesélte az indulást a történész asszony.

Az első kötet a lexikonok elírásait is helyre tette, s inspirációt adott a folytatáshoz. Így kerültek sorra a színészek, a képzőművészek, a politikusok, a tudósok, végül az olimpikonok, hol forrásszemelvények, hol interjú formájában. Az elkészült öt könyv történelmi kaleidoszkóp lett, tudástár a múltról. Mégis az első volt a legkedvesebb. Négy évig készült, s 541 önéletrajzot tartalmazott.

– Rájöttem, hogyan kell hozzányúlni a szövegekhez, hiszen titkos jelek és üzenetek vannak bennük elrejtve. Cziffra György szavaival szólva ősi forrásokat olvasni olyan, mint régmúltból zeneművet hallgatni – beszélt a munka természetéről. Az 1956-ot CD-melléklettel bemutató fotó- és szövegalbum már nem csak a személyes történelmet villantotta fel, de szembesítő ítéletként is felfogható. A sok kép a fiatalok képzeletét hivatott megragadni, a több mint kétezer beválogatott perirat pedig dühös jajkiáltás lett.

– Szívet gyötrő képek ezek, börtön járt értük, s bűnjelként kezelték a pribékek. Erich Lessing eltűntnek hitt képei mellett amatőr és rendőrségi rekonstrukciós felvételek, és nyomtatványok mesélnek az embertelenségről. Közülük nem egy „Az áruló ezüst-nitrát” című Kecskeméti Kálmán-dokumentumfilmbe is bekerült. Jelenleg is kutatok, a „Szétrajzás – Híres magyar emigránsok kézikönyve” már nyomdában van. S szeretnék olyan híres szabadságszerető emberekről is írni, akik megbuktak az iskolában – mondta el zárásképpen jövőbeli terveiről.

KM-MJ



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés