Elképesztő régi sztori Nyíregyházáról: széttrollkodták a mozit 50 éve – disznót tereltek a nézőtérre

Elképesztő régi sztori Nyíregyházáról: széttrollkodták a mozit 50 éve – disznót tereltek a nézőtérre
© Illusztráció: getty images
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Előkaptuk az 1947-es, 1957-es és 1967-es Kelet-Magyarországot, hogy nosztalgiázzunk kicsit.

Hetven éve írtuk

1947. szeptember 21., vasárnap

Ellopták a boncolóasztalt a Déli temetőből

Nem mindennapi betörés tettese ellen tett feljelentést a nyíregyházi rendőrkapitányság bűnügyi osztályán a város polgármesteri hivatala. A feljelentés szerint ismeretlen tettes az elmúlt éjjel feltörte a Déli temető halottasházát és ellopta az egyetlen berendezését. A betörés érdekessége az, hogy a cseppet sem kényes betörő – mivel egyebet nem talált – azt a rozoga asztalt vitte el, amelyen nem egy emberi testet boncoltak már fel.

Felrobbant az erdőben egy tiszadobi asszony

Borzalmas szerencsétlenség történt néhány nappal ezelőtt Tiszadob határában, a Sasfogó-erdőben. A szerencsétlenül járt özv. Sz. Györgyné a baleset napján hozzátartozóival burgonyát szedett. Estefelé az idős asszony – mintha a vesztét érezte volna – mindenáron haza akart menni. Unokái váltig kérték, hogy ne menjen, majd felültetik a burgonya tetejére a szekérre és hazaviszik. Özv. Sz.-né nem várta be őket, hanem az erdőn keresztül hazafelé indult. Néhány perccel később hatalmas detonáció hallatszott a fák közül. A mezőn dolgozók rosszat sejtve rohantak az erdőbe, ahol borzalmas látvány tárult eléjük. Özv. Sz.-né aknára lépett, amely felrobbant és széttépte, majd a pusztító szerkezetből kiömlő vegyi anyagok felgyújtották testét. A község vezetősége azzal kérelemmel fordult a honvédelmi minisztériumhoz, hogy küldjenek ki műszaki csapatot a Sasfogó-erdő aknátlanítására a további halálos ­szerencsétlenségek elkerülésére.

Hatvan éve írtuk

1957. szeptember 20., péntek

Westsik Vilmos és a Yagur-sivatag

Nem mindennapi levelet kapott most egy éve Westsik Vilmos Kossuth-díjas homokkutató. A levélben – amelyet Haifában adtak postára – dr. Jonaben Jicák főagronómus arra kérte az Európa-szerte híres tudóst, hogy Izrael számára is küldje meg a szabolcsi futóhomok megkötésével kapcsolatos feljegyzéseit. Westsik Vilmos készségesen tett eleget a felkérésnek, sőt a messzi dél éghajlatának megfelelő tanácsokat is adott, így ma már a Yagur-sivatag megszelídítésénél egy magyar tudós elgondolásait érvényesítik. Bár a kitűnő kutató két hónapja nyugdíjas, még így sem tagadja meg az izraeli kollégáktól a baráti segítséget.

1957. szeptember 21., szombat

Ősmagyar temetőre bukkantak Gáván

Gáva község határában a miskolci Herman Ottó Múzeum régészei ősmagyar temetőre bukkantak. A X–XI. századok fordulójáról származó temetkezési helyen harminchárom sírt tártak fel. A sírokban lovával és fegyverével eltemetett harcost, női ékszereket, többek között fülbevalót, szív alakú ezüstérmét, karpereceket, valamit I. (Vak) Béla trónörökös korában vert pénzérmet találtak. A régészek azt is megállapították, hogy a halottakat pogány és keresztény szertartás szerint temették el.

Ötven éve írtuk

1967. szeptember 19., kedd

Hídavatás Olcsván

Hatalmas detonáció remegtette meg Olcsva községet 1944. október 26-án. Futótűzként terjedt az emberek között a szomorú hír: felrobbantották a Kraszna-hidat. Az egész falu ott állt a folyó partján, s döbbenten nézték a németek vandál pusztításának maradványait. Azóta 23 év telt el, és most ismét kivonultak az emberek Kraszna partjára. Vidámak voltak, ünnepélyesek. Érthető, hiszen ismét áll a híd, karcsúbb, kecsesebb mint valaha volt. Amikor Spisák András, a járási tanács elnöke átvágta a szalagot, felcsattant a taps. Patz Bélának, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főmérnökének első dolga volt, hogy megkeresse Tivadar György művezetőt és gratuláljon. „Az ország legkülönbözőbb részein dolgoztam már, de egyik híd sem állt hozzám annyira közel, mint ez. Beregsurányi vagyok, egy kicsit magamnak is építettem. Hozzátenném, rekordidő alatt. Nem nagy híd ez, alig valamivel hosszabb ötven méternél, de az olcsvaiaknak annyit jelent, mint a pestieknek az Erzsébet híd. Segítettek is, ahol csak tudtak” – mondta a művezető, akinek ez volt a tizenkettedik hídavatása. Tivadar Györgynek a hídavatás egyben búcsú is volt a községtől, ma már a Kisar–Tivadar közötti Tisza-hídnál dolgozik.

1967. szeptember 23., szombat

Disznó a moziban

J. János császárszállási lakos tavaly nyáron ittasan motorozott. A motorkerékpárja ekkor már hároméves volt, de jogosítványt nem szerzett hozzá. J. a vadastanyai iskolához hajtott, ahol mozielőadásra készültek. Ugyanide érkezett motorkerékpáron – ittasan és jogosítvány nélkül – K. Mihály rozsrétszőlői lakos is. A nézőtér nyitott ablaka alatt J. hangosan túráztatta a motort, K. pedig reflektorral a vetítővászonra világított. A túráztatás miatt nem lehetett hallani a hangot, ezért a közönség felháborodva követelte, hogy figyelmeztessék a rendbontókat. Ez meg is történt, de J.-ék bosszúból egy sertést hajtottak be az előcsarnokba, és kívülről bezárták az ajtót. Mivel az ajtónak belül nem volt kilincse, csak csavarhúzóval lehetett kinyitni, s amíg ez megtörtént, a sertés a mozi nézőterére is bement. A megyei bíróság e különös garázdaság miatt szabadságvesztést és súlyos pénzbírságot szabott ki.

KM








hirdetés